Chapter 5.

Samantha Withmore

Apa csak higgadtan nézett rám, várva, mi az a nagy dolog, amit már régóta titkolok előle, vagy igazából mindenki elől. El akartam mondani neki, hogy van egy tetoválásom, mivel apa mindig is olyan volt nekem, mintha a legjobb barátom lenne. Mindent elmondhattam neki, ahogy anyának is, de apa valamiért nem vette olyan komolyan a dolgokat. Apával beszélhettem fiúkról, nem kérdezett olyanokat, amik kínosak lettek volna. Anya mindig feltette a következő kérdéseket : 'Helyes?' 'Be akar mutatni a szüleinek?' 'Komoly kapcsolatot szeretne?' 'Lefeküdnél vele?'. Az utolsó mondatig mindig rendesen válaszoltam, azután már csak annyit mondtam neki, hogy menjen el lefeküdni, mert látom, hogy fáradt. Nem akartam anyával ilyen dolgokról beszélni, így mindig apához menekültem, aki nem kérdezett semmi olyat, csak hagyta, hogy elmondjak mindent, amit szeretnék, utána pedig egyszerűen csak beszélgettünk. Apával ezért lett jó a kapcsolatunk, persze anyát is nagyon szeretem, de vele sosem tudtam úgy beszélgetni, mint apával. Épp ezért voltam biztos benne, hogy el kell mondanom apának a tetoválásomat, még akkor is, ha tudom, nem fog örülni neki.
- Emlékszel, amikor anya bejelentette, hogy terhes az öcsémmel? Emlékszel, hogy milyen boldog volt, hogy lehet egy gyereke mellettem? - Apa bólintott, így folytattam - És emlékszel, mennyire összeomlott, mikor nem sikerült megszülnie, mert még a hasában életét vesztette? - Ismét egy bólintás - Akkor nem csak anya omlott össze. Bennem is egy világ dőlt össze, hogy nem lehet egy öcsém, akivel játszhatok, akinek mesét olvashatok esténként. Az iskolában az egyik osztálytársamnak volt egy bátyja. Thomas nagyon aranyos volt, emellett tetováló, így kértem tőle egy kis szívességet.
- Kicsim, ugye nem?! - kérdezte halkan.
- Elmentem hát hozzá egyik délután - folytattam a történetet, mintha meg sem hallottam volna apa kérdését - És csináltattam egy tetoválást, amit a mai napig nem bántam meg. Tudod, apa, lehet, hogy sokan azt mondják, hogy fáj, de ha van okuk a tetoválásra, nem is figyelnek a fájdalomra. Ugyanis arra gondolnak, hogy mekkora fájdalmat okozott az, ami miatt a tetoválást csináltatja. És sajnálom apa, de tényleg nem sajnálom, hogy megcsináltattam. Ugyanis a kisöcsém miatt tettem.
- Mutasd - mondta nyugodtan.
- Nem is vagy ideges? - kérdeztem csodálkozva.
- Mutasd - ismételte el.
Felhúztam a pólómat és megmutattam neki azt a két sort, ami két éve díszeleg az oldalamon. Kezével párszor végigsimított rajta, majd hitetlenül megrázta a fejét.
- Hogy tudtad ennyi ideig eltitkolni? Nem a legkisebb tetoválásról van szó - nevetett fel, nekem pedig egy óriási kő esett le a szívemről, amiért nem haragszik.
- Tehetség - vontam meg a vállam - Nem haragszol?
- Hogy haragudnék? - húzott magához, majd olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem megfulladok.
Miután elengedett, már indultam volna húgom szobájába, ám az ajtóhoz érve eszembe jutott valami, így visszafordultam apához.
- Ne mond el anyának, kérlek.. - mondtam halkan.
- Nem fogom - bólintott apa mosolyogva.
- Megígéred? - nyújtottam felé a kisujjam.
- Megígérem!- mondta, majd kisujját beleakasztotta enyémbe.
Mikor elengedtük egymást, mosolyogva futottam át húgom szobájába. Az ajtaja nyitva volt, így kopogás nélkül nyitottam be. Az ágyon ült, kis kezeiben ott tartotta az egyik polcról levett mesekönyvét. Az ágya felé lépkedtem, majd mellé ültem. Gyönyörű szemeit rám emelte, kezében lévő kis könyvet felém nyújtotta. Elvettem tőle, majd elolvastam a címet. Hófehérke és a hét törpe. A húgom kedvenc meséje, mindig ezt kell neki olvasnom, már lassan kívülről tudom minden sorát. Kinyitottam az első oldalon, majd olvasni kezdtem neki.
- Hol volt, hol nem volt - kezdtem bele, de ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy ezért felesleges volt kinyitnom a könyvet. Minden mese így kezdődik.. Mindegy - Élt egyszer egy gyönyörű szép kicsi királylány. Arca piros volt, mint a rózsa. Haja fekete, mint az ében. Bőre fehér, mint a hó. El is nevezték Hófehérkének.
Figyeltem, amint a húgom befészkeli magát pihe-puha ágyába, majd nagy barna szemeivel tovább figyel a mese minden egyes kis részletére. Nem is értem, hogy lehet barna szeme, hiszen a családban mindenkinek kék szeme van. Ő különleges. Barna haja a válláig ér, szinte mindig megtalálható benne egy rózsaszín kis masni, vagy csatt. Ő így aranyos. A mese lassan véget ért, azonban húgom még mindig mosolyogva, teljesen aktívan nézett rám, várva a folytatást. Tekintetemet a kis könyv utolsó soraira irányítottam, majd lassan olvasni kezdtem.
- Hófehérkéből királynő lett. Palotájában sokáig vendégeskedtek a törpék, de egy napon búcsút vettek és visszatértek erdei házukba - mondtam mosolyogva, majd becsuktam a kis könyvet.
Felálltam a helyemről, majd a kis polc felé sétáltam. Mikor odaértem, lassan becsúsztattam a helyére a könyvet, majd visszasétáltam az ágyához.
- Hiányozni fog ez a szoba - jelentettem ki.
Mint az én szobámban, itt is körbenéztem, próbáltam minden egyes kis dolgot megjegyezni, mielőtt itt hagyom ezt a házat, a családommal együtt. A falak itt is barnák, mint az enyémben, talán húgom szobájában egy árnyalattal világosabb, mégis nagyon jól néz ki. Ha belépünk a szobába, szemben egy ablak tűnik fel, amit - mint mindig - most is egy fehér függöny takar. Az ablak mellett egy kis, fehér színű fotel, előtte pedig egy asztal, amin most virágok sorakoznak. A falon egy vöröses színekben pompázó festmény kap helyet, amit még anya festett a húgomnak. A szomszédos falon festett virágok, a legtöbb rózsaszín és fehér színben pompázik. Előtte húgom ágya kap helyet, ami mellett kettő hasonló kis ezüst állvány áll, rajta egy-egy éjjeli lámpával. Az ágyon rengeteg díszpárna sorakozik, a legtöbb virágos, vagy sima rózsaszín. Az ággyal szemben van a húgom könyves polca, rajta rengeteg mesével, mint például a Hófehérke és a hét törpe, Piroska és a farkas, és még sok más. A polc alatt egy kis íróasztal kap helyet, ami tökéletes hely a rajzolásra, a színezésre.
- Nekem te fogsz hiányozni - kúszott közelebb hozzám, majd megölelt.
- Minden nap fogok neked írni, vagy ha nem írok, akkor felhívlak titeket - nyugtattam meg, majd betakargattam.
- De akkor csak velem beszélsz! - emelte fel fenyegetően a mutatóujját.
- Rendben - adtam meg magam, hisz tudtam, hogy ha majd megkérem, biztos oda fogja adni a telefont anyáéknak.
- Megígéred? - tette fel a kisujját úgy, mint én apánál.
- Megígérem - válaszoltam neki mosolyogva, majd beleakasztottam kisujjam az övébe.
- Szeretlek Sam! - bújt hozzám, majd arcomra egy cuppanós puszit nyomott.
- Én is szeretlek, Kat - mondtam neki, majd ismét ágyba dugtam. Betakargattam, majd a homlokára egy puszit nyomtam. - Jó éjszakát!
- Jóéjt - kuncogott, majd az oldalára fordulva behunyta szemeit.
Halkan kisétáltam a szobájából, majd az ajtaját is becsuktam, hogy ne zavarja majd a reggeli fény. A szobámba siettem, és óriási lendülettel az ágyamra huppantam. Pillanatokkal később nevetve keltem fel a helyemről, majd átmászva az ágyon, a szekrényem előtt termettem. Ajtaját kinyitottam, majd pizsama után kezdtem el kutakodni. Végül egy szürke cicanadrágot és szürke felsőt választottam. A két ruhadarabbal a kezemben indultam el a fürdőbe, ahol gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Testemet bekentem a narancs illatú tusfürdőmmel, majd lemostam magamról a habot. Egy kis ideig még folyattam magamra a vizet, miközben azon gondolkoztam, mi lesz velem a jövő héten. Mindig is szerettem a meleg víz alatt állni percekig, talán még órákon át is képes lennék rá. Mindig ellazulok, úgy érzem, a vízzel együtt az összes rossz lemosódik rólam. Azt hittem, ha most folyatom magamra a vizet, nem kell majd elmennem a táborba, nem kell itt hagynom a családomat, az életemet. Még mindig nem értem, miért kell elmennem egy hülye táborba. Nem ismerek senkit azok közül, akik ott vannak és ők sem ismernek engem!! Dühömben inkább elzártam a zuhanyt, majd egy törölközőt a derekamra csavarva léptem ki a kabinból. Gyorsan megtöröltem mindenemet, majd felöltöztem. A törölközőmet összehajtottam, majd visszatettem eredeti helyére. A mosdó előtt megállva kezdtem el vizsgálni a tükörképemet, majd lemostam azt a kis sminket, ami rajtam volt. Visszasiettem a szobámba, majd a mamuszomba belebújva siettem le a konyhába. Nem lepődtem meg, hogy húgom már ott ült az asztalnál egy pohárral a kezében. Mikor meglátott, egy nagy mosolyra húzta a száját, majd engem figyelt, ahogyan én is kiveszek magamnak egy poharat. Az asztalra tettem, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a tejet, majd az asztalhoz léptem. Először húgomnak, majd magamnak töltöttem, végül visszadugtam a hűtőbe a dobozt. Leültem húgom mellé, majd beszélgetve fogyasztottuk el a fehér italt. Ahogyan húgom elemelte a szájától a poharat, rám tört a nevetés.
- Bajusz? - kérdezte nevetve, én pedig bólintottam egyet.
Kezével letörölte a 'bajszát', majd a poharát a mosogatóba helyezte. Én is így tettem, végül Kat-tel kézen fogva indultunk meg az emelet felé. A fürdőbe toltam, a mosdó előtti kis sámlira emeltem, és a kezébe adtam rózsaszín fogkeféjét. Én is a kezembe vettem fekete fogkefémet, és nyomtam rá egy kis fogkrémet, ahogyan Kat is nyomott a sajátjára. Miután mindketten alaposan megmostuk a fogunkat, segítettem húgomnak leszállni a kis sámliról. A szobájába siettünk, újra betakargattam.
- Jó éjszakát Kaitlyn - nyomtam homlokára egy puszit, és kisiettem a szobából.
A sajátomba sétáltam, majd a mamuszt lerúgva a lábamról bebújtam a puha ágyamba. Percekig helyezkedtem, majd az oldalamra fordulva a párnára hajtottam a fejem. Lehunytam a szemem, pillanatokkal később pedig már az álmok világában jártam.