Chapter 7.

Június 10. Kedd
Samantha Withmore
Egy táborban voltam. Ugyanabban a táborban, ahova anyáék beírattak, akaratom ellenére. Elmentem, hisz nem akartam még nagyobb balhét. A tábor kapui nyitva állnak, én pedig ott állok és nézek előre, a semmibe. Mellettem rengeteg velem egyidős fiatal siet egy-egy faház irányába, hogy el tudja foglalni. De én csak állok. Mellettem Jaymi áll meg, megfogja a kezem. Megszorítja, de ő sem mozdul egy tapodtat sem. Előttem, valahol az ebédlő körül egy igazán helyes srác jelenik meg. Haja zselével fel van állítva, száját mosolyra húzza. Nagyon aranyos, be kell vallanom. Kezével magát legyezi, végül pólója alját megragadva leveszi magáról. Szám 'O' alakot formál kockái láttán, szemeimet le sem tudom venni róla. Mintha megérezné, hogy figyelem, felénk kapja a fejét, majd elmosolyodik. Lassan közeledni kezd felénk, én pedig akaratlanul is megszorítom Jasmine kezét. Nem néz rám, ő is csak mosolyog, miközben a srác egyre közelebb ér hozzánk. Előttünk megáll egy percre, mindkettőnkön végignéz, majd újra elmosolyodik. Én is végignézek magunkon. Én egy egyszerű farmert viselek, fekete felsővel, míg Jaymi miniszoknyát, kivágott, rózsaszín felsővel. Újra a fiúra nézek, aki mosolyogva közelebb hajol Jaymi-hez, megcsókolja, nekem pedig mintha ezer darabra tört volna a szívem. Könnyeim akaratlanul is kicsordulnak, majd elengedve Jasmine kezét, az egyik faházba rohanok. 

Felriadtam. Könnyeim marták az arcomat, így biztosra állíthattam, hogy valóban rosszul érintett, hogy az ismeretlen fiú nem engem választott. Megdörzsöltem a szememet, majd a telefonom után kezdtem kutakodni. Mikor megtaláltam a párnám alatt, gyorsan megnéztem az időt. Mivel 5 perc múlva ébresztett volna, ezért kimásztam az ágyamból, belebújtam a mamuszomba és a szekrényemhez lépkedtem. Ajtaját kitártam magam előtt, majd elfogadható szett után kezdtem keresni. Mikor megtaláltam, a fürdőbe siettem. A ruhákat a kis szekrény tetejére raktam, majd a mosdóhoz léptem. Megmostam az arcomat, fogat mostam, majd egy leheletnyi sminket tettem fel. Megfésültem a hajamat, majd a kezembe vettem a választott ruhadarabokat. Gyorsan felöltöztem, majd visszasiettem a szobámba. A tankönyveimet és a füzeteimet a táskámba dugtam, majd a tolltartómat is beledobtam. Az 5 perce rezgő mobilomat a kezembe vettem, majd kikapcsoltam az ébresztőt. Telefonommal a kezemben siettem le a földszintre, ahol már hallottam anya és Kaitlyn hangját. A konyhába siettem, tekintetem azonnal kiszúrta Kaitlyn-t. Fehér ruhában és egy rózsaszín boleróban mosolygott, miközben anyának segített a reggeli elkészítésében.
- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva, mire mindketten rám kapták tekintetüket.
- Szia Sam - integetett Kaitlyn.
- Szia kicsim - nyomott a homlokomra egy puszit anya. Pár pillanatig nézett, végül megszólalt - Piros a szemed.. Mi történt?
- Semmi - vontam meg a vállam.
Nem akartam elmondani neki az álmomat, hiszen még én magam sem tudom, mit jelentett. Nem ismerem azt a fiút, bár nagyon ismerős volt nekem. Mintha már láttam volna valahol.. Arról pedig tényleg nem akartam beszélni, hogy egy ismeretlen fiú miatt sírtam, álmomban és a valóságban is. Anya nem is faggatózott tovább, így húgomhoz sétáltam, aki egy székre felállva hintette be a tojásrántotta tetejét pirospaprikával. Mikor kész volt, kezet mosott, majd kezét egy konyharuhába törölte. Gyorsan megölelt, majd asztalhoz ült.
- Anya, ne haragudj, de most nem kérek - mondtam, arcára egy puszit nyomtam.
- Beteg vagy? - kérdezte furcsán.
- Nem, nincs semmi bajom - nevettem - Csak nem vagyok éhes.
- Rendben, akkor adok pénzt, vegyél valamit az iskolában.
A táskájában kezdett el keresgélni, majd átnyújtott nekem pár bankjegyet. Elvettem tőle, majd visszafutottam a szobámba. Ott eltettem a pénzt a pénztárcámba, azt pedig a táskámba. Vállamra kaptam a táskámat, majd a szekrénybe kezdtem el keresgélni cipő után. Végül egy fekete balerinacipőt vettem fel, majd lefutottam. Apát a nappaliba találtam, éppen a konyhába indult, így gyorsan felé futottam. A hátára ugrottam, ő pedig nevetve dobott le a kanapéra.
- Héé! - néztem rá durcásan.
- Nehéz vagy - vonta meg a vállát nevetve - A húgodat sem szoktam emelgetni.. Hát még téged!
Nevetve bólintottam, majd felkeltem a kanapéról és nyomtam apa arcára egy puszit. A táskámat felvettem a földről, majd mindenkitől elköszönve az ajtóhoz indultam. Kiléptem a kellemesen hűvös levegőbe, majd gyalog kezdtem megtenni azt a kis távot, ami az iskola és az otthonunk között van. Az iskolához érve nagy levegőt vettem, végül csak egyszerűen besiettem az épületbe. Nem akartam senkivel sem találkozni, így rögtön a teremhez siettem. Mivel az ajtó zárva volt, így visszasétáltam a portára. Ott elkértem a kulcsot, amit természetesen meg is kaptam. Újra a teremhez sétáltam, majd kinyitottam az ajtót. Miután beléptem, az asztalra dobtam a kulcsot, végül lassan a helyemre sétáltam. Az ablak felőli oszlop, utolsó előtti padsor. Imádom ezt a helyet, hisz bármilyen óra van, ki tudok nézni az ablakon, el tudok gondolkodni. Táskámból kihalásztam a magyar könyvemet és füzetemet, majd a telefonomat a kezembe vettem. Játszottam egy keveset, majd a táskámat felkaptam a földről. A vállamra tettem, majd elsétáltam a szekrényemig. A számsorozatot beírtam, majd elfordítottam a zárat. Betettem a táskámat, majd bezártam a szekrényemet. Telefonom rezegni kezdett a zsebemben, így gyorsan feloldottam és megnéztem az üzenetemet. Jaymi küldte, az üzenetben egyetlen egy kép szerepelt, képfeliratnak pedig '*o*'-t adta meg. Nem értettem, így rámentem a képre. A telefonom majdnem kiesett a kezemből, mikor megnyitottam a képet. A képem ugyanaz a fiú volt, akit álmomban is láttam. Ismerős, de nem tudom, ki.. Még akkor sem, ha van róla egy képem. A képet gondolkodás nélkül lementettem, majd a terem felé sétálva bementem a híváslistámba. Kikerestem Jaymi nevét, majd rányomtam a hívásra. Párat csörgött, de szerencsémre felvette.
- Szia, Sam - hallottam meg csilingelő hangját.
- Szia. Ki az, akit küldtél? - tértem a lényegre.
- Jajj, ugye milyen helyes? Most posztolta, és el kellett küldenem, olyan helyes - áradozott.
- Persze, persze.. De hogy hívják? - türelmetlenkedtem.
- Zayn Malik! - szinte üvöltötte a telefonba - Ne mond, hogy nem ismered fel..
- Miért, ki ő? - azon kívül, hogy egy irtó helyes pasi.
- A One Direction egyik énekese - mondta nevetve - Tudod, őket küldtem neked tegnap.
- Igen, már beugrott - nevettem - Most le kell tennem, szia.
- Szia!
Idő közben a teremhez értem, így gyorsan a padomhoz siettem. Nem volt még senki, így a padomra ültem, és néztem kifelé az ablakon, közben pedig az álmomon gondolkodtam. Mit keresett Zayn Malik az álmomba? És miért csókolta meg Jasmine-t, amikor nem is ismeri? Képtelen voltam elfogadni a helyzetet, hogy egy ilyen helyes srác Jasmine-t választaná. Persze, megértem. Nem ismerem egyik fiú életét sem annyira, de tudom, hogy Zayn-nek volt egy elég extrém külsejű barátnője. Vagy még mindig van.. Hogy mennyit hallottam arról a lányról. Jaymi mindig mesélt róla, ha éppen új kép került fel róla, mindig elmesélte, hogy éppen milyen színűre festette eredetileg szőke haját. Egyébként Perrie nagyon aranyos lánynak tűnik, annak ellenére, amiket írnak az újságok. Zayn vele van, szerintem egyedül ő tudná megmondani, hogy Perrie milyen. De miért volt Zayn az álmomban? Megint ide lyukadtam ki. Egyszerűen nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy Zayn Malik, a híres One Direction egyik oszlopos tagja mégis mit keresett az álmomban. És azt pedig főleg nem, hogy miért csókolta meg Jasmine barátnőmet. Gondolatmenetemet az ajtó csapódása zavarta meg, mire értetlenül felnéztem, hiszen még nem szólalt meg a csengő. Aztán, amikor láttam bejönni az egyik osztálytársamat, rájöttem, hogy még csak én vagyok itt az osztályból, így azonnal el is tűnt az értetlenség az arcomról. Viszont továbbra is őt néztem, ami neki is feltűnt.
- Mi az? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi - válaszoltam rögtön, majd visszafordultam.
Ismét az ablakon bámultam kifelé, amikor egy eléggé érthetetlen dolog történt. 

Chapter 6.

Jasmine Wright

Amilyen gyorsan csak tudtam, ellöktem magamtól a vággyal teli fiút. Nehezemre esett, hisz még bennem voltak az érzelmek. Emlékeztem, régen mennyire is szerettem, de egyben arra is, hogy milyen fájdalmakat okozott a mai estén. Az, hogy összejött a legjobb barátnőmmel, csak még nagyobb löketet adott ahhoz, hogy megmutassam neki, mit veszített. Úgy látszik, rájött. Azonban én is rájöttem valamire. Nincs szükségem Drew-ra, bármennyi ideig is voltunk együtt, most úgy érzem, nem érdemel meg. Ha képes volt összejönni mással, miközben velem is együtt volt, mondhatni megcsalt, akkor fogadja el, hogy nálam már nincs esélye! Nem is lesz már. Talán csak a mai estén, talán soha többé.. 

- Te mit gondolsz?! Rá van írva az ajkaimra, hogy csókolj meg? - akadtam ki, miközben folyamatosan toltam el magamtól a fiút. 

- Rá kéne - mosolyodott el, majd közelebb húzott magához.

- Drew, hagyj békén!! - toltam el magamtól újra. 

- Mikor fogsz már megbocsájtani? 

- Öhm, had gondolkozzak.. - tettettem gondolkodást - SOHA!

- Majd meglátjuk - kacsintott, majd a DJ pult felé kezdett sétálni. 

- Mire készülsz? - rohantam utána. 

- Mindig tartogatok meglepetéseket!! 

Nem is mondott mást, ott hagyott. Legközelebb a DJ pult mögött láttam, amint Josh-sal beszélget, végül Josh rám nézett. Elég értetlenül nézett, majd legyintett, amolyan 'mindjárt meglátod' stílusban. Megvontam a vállam, majd a bár felé vettem az irányt. Felültem a bárszékre, majd a félmeztelen srácra pillantottam, aki pont akkor ért elém. 

- Nagyon dögös voltál a színpadon - mosolyodott el. 

- Köszönöm - tűrtem a fülem mögé egy kósza tincsemet. 

- Mit adhatok? 

- Egy Blue Hawaiian-t szeretnék! 

- Máris hozom. 

Percekkel később letette elém az italt, én pedig inni kezdtem. Mindig is szerettem ezt a koktélt. Egyszerre érzem az ananászlevet, a kókuszlikőrt és a fehér rumot. Emellett még hideg is, és a koktélcseresznye is finom, amivel legtöbbször díszítik. A zene elhalkult, nekem pedig reflexszerűen ugrott a DJ pultra a tekintetem. Mögötte Drew állt, kezében egy mikrofonnal. Szemével engem keresett, ugyanis amikor rám nézett, kezével intett, hogy menjek fel. Fejemmel nemet intettem, és felmutattam a kezemben lévő italt. Drew Josh-ra nézett, majd mondott valamit neki. 

- Menj fel, addig úgysem hagy békén - suhant el előttem ugyanaz a srác, aki az italomat készítette. 

Gyorsan kiittam poharam tartalmát, majd a pult szélébe kapaszkodva lemásztam a székről. A szokásos úton indultam el a DJ pult mögé, előtte azonban beugrottam az öltözőbe. A szekrényt kinyitottam, majd a telefonomat megnézve elkerekedtek a szemeim. 106 értesítés Facebook-on, 25 barátnak jelölés, és 13 üzenet. Emellett még 5 SMS és 12 nem fogadott hívás. Nem törődtem vele, visszacsúsztattam a telefonomat a táskámba, és most már meg sem álltam eredeti célomig. Ott aztán Drew a kezembe nyomott egy mikrofont, majd elindított egy zenét. Justin Bieber - Just Like Them. Nem tudtam, miért ezt tette be, de percekkel később, mikor énekelni kezdte a számot, minden világossá vált. Sokszor nagyokat néztem rajta, mikor olyan mondatokat énekelt, amik egyáltalán nem igazak - Tudom, hogy nehéz az igaz szerelem. De neked igazi kell, az én szerelmem. Soha nem foglak cserbenhagyni. Aztán folytatta, de ezen már nem csak néztem, hanem egyenesen belenevettem a mikrofonba - Baby, nem érted ezt a szerelmet. Azt hittem, nem mond majd több hülyeséget, de ekkor jött a legutolsó mondata, belőlem pedig kitört a nevetés - Tudod, hogy szeretlek csajszi, szóval mond mire vársz. Velem együtt többen is nevetésben törtek ki, Em pedig sírni kezdett. A mai estén most először megsajnáltam. Figyeltem Drew-t, ahogy a mikrofonját visszaadja Josh-nak, majd tesz felém két lépést. 

- Megbocsájtasz? - kérdezte mosolyogva. 

- Soha! - vágtam rá ugyan úgy, mint percekkel, talán órákkal ezelőtt. Újabb zene indult, ezennel is felismertem a zenét, ami nem más volt, mint a Never Say Never Justin Bieber-től és Jaden Smith-től. - Ne kezdj el énekelni! - szakítottam félbe - Pontosan tudom, hogy mikor kell azt mondanom, hogy soha. Ez pedig az az alkalom. Sajnálom.. vagyis.. Nem, egyáltalán nem sajnálom. 

Győzelemittas mosollyal az arcomon lépkedtem le az emelvényről, ám mielőtt véglegesen eltűntem volna, még utoljára visszafordultam. Josh letette a mikrofonját, majd felém sietett. Mielőtt utolért volna, gyorsan kiléptem a kis folyosóra, ami most az öltözőkhöz vezetett. Josh hamarosan kicsapta a folyosóra vezető ajtót, majd mosolyogva felém lépkedett. Előttem állt meg, majd kezével közelebb húzott magához. Az ölelés közben a fülemhez hajolt és halkan belesuttogott. Mondjuk, hogyan máshogyan lehet suttogni? Mindegy..

- Ügyes voltál. Épp ezért, és azért, mert ilyen szexi vagy, megtarthatod a ruhát. 

- Komolyan? - néztem rá mosolyogva. 

- Igen - bólogatott, majd még egyszer szorosan magához ölelt. 

Amíg ő visszasétált a helyére, én végig azon gondolkoztam, hogy vajon jól döntöttem-e. Hisz szeretem Drew-t, és ő is szeret engem, persze csak a mai, szexi énemet. De ha már egyszer megcsalt, megcsalna többször is, én pedig mindig összetörnék. Így végül is arra jutottam, valóban nincs szükségem Drew-ra, biztos akad majd olyan fiú, aki azért szeret, aki vagyok és sosem csalna meg.. Az öltözőbe érve gyorsan kipakoltam a szekrényem, majd átöltöztem. Visszavettem a ruhámat, a cipőmet, majd elraktam egy szatyorba a fekete bőrszerkót. A csizmát nem tettem el, úgy gondolom, elég cipőm van otthon, nincs szükségem még egyre. A szatyrot betettem a szekrénybe, majd a táskámat a kezembe véve kezdtem el keresni a telefonomat. Miután megtaláltam, gyorsan megnyitottam az üzeneteimet. 3 SMS anyától, hogy hol vagyok, még egy tőle, amiben azt írja, hogy elment lefeküdni, ha hazaérek legyek csendben, 1 pedig Emilie-től. Gyorsan megnyitottam, majd olvasni kezdtem a két szóból álló üzenetet : 'Mocskos kurva!' Ennyit írt, semmi nem volt ott, csupán ez a két szó, illetve egy felkiáltójel. Nevetve temettem a táskám aljára a telefonomat, majd bezártam a szekrényt. Kislisszoltam az öltözőből, majd a tánctér közepébe siettem, vagyis a bárhoz. Felültem egy bárszékre, majd a táskámat a bárpultra helyeztem. 

- Mit adhatok? - jelent meg előttem mosolyogva ugyanaz a srác. 

- A nevedet és egy Pink Lemonade koktélt - mosolyogtam.

- Jake. Te pedig Jasmine - mosolygott vissza rám.

- Neked csak Jaymi. 

- És Jaymi, hogy-hogy alkohol nélküli italt? - kérdezte, miközben összekeverte az alapanyagokat. 

Megvontam a vállam. Magam sem tudtam a választ. Mikor megkaptam a koktélomat, lassan iszogatni kezdtem. Jól éreztem magam, Jake-kel is elbeszélgettem, amikor valaki lehuppant mellém. Oldalra sem kellett pillantanom, szőke tincseiből tudtam következtetni. Mintha semmi sem történt volna, tovább ittam az italomat, közben pedig mosolyogva beszélgettem Jake-kel.
- Mi van, máris megcsalod a barátodat? - kérdezte idegesen Emilie.
- Drew már nem a barátom! Ha jól tudom, most veled jár - válaszoltam a szemébe nézve.
- Hát nem.. - halkult el a hangja - Téged szeret..
- Hiába - vontam meg a vállam nevetve - Mit kérsz?
- Valami erőset - nézett rám, arcán most először látszott egy kisebb mosoly.
- Jake! - szóltam, mert időközben elment - Egy Betsy Ross koktélt.
Jake bólintott egyet, én pedig Emilie-hez fordultam, aki éppen beszédre nyitotta a száját.
- Figyelj, Jaymi, én sajnálom! - kezdett bele - Hülye voltam, nem is tudom, mi tetszett nekem Drew-ba, hisz neki te tetszel.. Ezt elfogadom, és tudom, hogy nem rajtam múlik, de jöjjetek össze megint. Már olyan régóta együtt voltatok, kár lenne elbaszni ezt a kapcsolatot miattam. Egy hülye liba miatt. Ne haragudj az SMS miatt, de amikor megláttam, hogy megcsókolt, nem voltam képes a szemedbe mondani.. Igazából nem is vagy az, csak felidegesített, hogy miközben te táncoltál, végig téged nézett és olyanokat mondott hangosan, hogy 'de szexi' meg 'visszaszerezlek csajszi'. És ezt végig úgy tette, hogy ott álltam mellette, fél kezével pedig átölelt. És, amikor megindult a színpad felé, én már tudtam, hogy ennyi volt, nekünk már nincs jövőnk. Nem is tudom, mi tetszett bennem Drew-nak. Hisz ugyanolyan vagyok, mint te, kevesebb tetoválással, és szőkén. De ahogy ma láttam, nem én tetszettem neki, hisz én sokkal visszafogottabb vagyok, és neki ma a szexi Jaymi-re állt fel a cerka - nevetett - Szóval, a lényeg, hogy ne haragudj Jasmine, én ezt az egészet nem akartam.. Ne haragudj..
Bólintottam egyet, hisz nekem ez sok volt egyszerre. Fel kellett dolgoznom, miket mondott, hiába volt minden igaz. Em tényleg sokkal visszafogottabb, mint én. Nincs annyi tetoválása, csupán a derekán és a csuklóján található egy-egy. Haja szőke, míg az enyém fekete és barna keveréke. Az enyém egyenes, az övé legtöbbször göndören omlik a vállára. Teljesen különbözünk. Idő közben Emilie itala is megérkezett, így ő elkezdett inni, én pedig Jake-hez fordultam.
- Én szerintem hazamegyek - mondtam, majd lemásztam a székről.
Megöleltem Emilie-t, adtam egy puszit Jake-nek, majd a DJ pult felé vettem az irányt. Mikor felértem, nyomtam egy puszit Josh arcára, megöleltem, majd siettem a szekrényhez. Kivettem belőle a cuccaim, majd újra Josh-hoz siettem. Visszaadtam neki a kulcsot, majd a kijárat felé vettem az irányt. A folyosón páran voltak csak, volt aki kifelé, de legtöbben befelé sétáltak. Az ajtók csukva voltak, ám szerencsém volt, ugyanis az egyik ajtó tárva nyitva volt, így megtudtam, mi van a szobában. Egy ágy és egy kis éjjeliszekrény, rajta kis, ezüst tasakokkal. Nevetve kiléptem a hűvös levegőbe, majd gyalog indultam haza. Gyorsan hazaértem, így halkan benyitottam a házba, nehogy anya felkeljen. Becsuktam magam után az ajtót, kulcsra zártam, majd felsiettem az emeletre. A fürdőbe rontottam, majd gyorsan lefürödtem. Felvettem a pizsimet, és a ruháimat a kezembe véve sétáltam át a szobámba. Ott belebújtam a mamuszomba, majd a köntösömet is felvettem. Csendben sétáltam le a konyhába, majd a szekrényből kivettem egy poharat. Töltöttem bele vizet, majd fájdalomcsillapító után kezdtem keresni. Mikor megtaláltam, kezemben a két tárggyal visszamentem a szobámba. Nem nagy dolog, a falak csíkosak, az ágyam felett pedig több kép Cara Delevingne-ról. A kép mellett egy nagyobb tükör, előtte pedig egy szék. Az ágyammal szemben, a falon van a tv-m, alatta az íróasztalom. Az ágyam mellett egy éjjeliszekrény kap helyet. Letettem az éjjeliszekrényre a poharat és a fájdalomcsillapítót, majd a mamuszomat és a köntösömet levéve bedőltem az ágyamba. Fejemet a párnára hajtottam, úgy kezdtem halkan dúdolni a Little Things-t. Szememet behunytam, így hamar elnyomott az álom.

Chapter 5.

Samantha Withmore

Apa csak higgadtan nézett rám, várva, mi az a nagy dolog, amit már régóta titkolok előle, vagy igazából mindenki elől. El akartam mondani neki, hogy van egy tetoválásom, mivel apa mindig is olyan volt nekem, mintha a legjobb barátom lenne. Mindent elmondhattam neki, ahogy anyának is, de apa valamiért nem vette olyan komolyan a dolgokat. Apával beszélhettem fiúkról, nem kérdezett olyanokat, amik kínosak lettek volna. Anya mindig feltette a következő kérdéseket : 'Helyes?' 'Be akar mutatni a szüleinek?' 'Komoly kapcsolatot szeretne?' 'Lefeküdnél vele?'. Az utolsó mondatig mindig rendesen válaszoltam, azután már csak annyit mondtam neki, hogy menjen el lefeküdni, mert látom, hogy fáradt. Nem akartam anyával ilyen dolgokról beszélni, így mindig apához menekültem, aki nem kérdezett semmi olyat, csak hagyta, hogy elmondjak mindent, amit szeretnék, utána pedig egyszerűen csak beszélgettünk. Apával ezért lett jó a kapcsolatunk, persze anyát is nagyon szeretem, de vele sosem tudtam úgy beszélgetni, mint apával. Épp ezért voltam biztos benne, hogy el kell mondanom apának a tetoválásomat, még akkor is, ha tudom, nem fog örülni neki.
- Emlékszel, amikor anya bejelentette, hogy terhes az öcsémmel? Emlékszel, hogy milyen boldog volt, hogy lehet egy gyereke mellettem? - Apa bólintott, így folytattam - És emlékszel, mennyire összeomlott, mikor nem sikerült megszülnie, mert még a hasában életét vesztette? - Ismét egy bólintás - Akkor nem csak anya omlott össze. Bennem is egy világ dőlt össze, hogy nem lehet egy öcsém, akivel játszhatok, akinek mesét olvashatok esténként. Az iskolában az egyik osztálytársamnak volt egy bátyja. Thomas nagyon aranyos volt, emellett tetováló, így kértem tőle egy kis szívességet.
- Kicsim, ugye nem?! - kérdezte halkan.
- Elmentem hát hozzá egyik délután - folytattam a történetet, mintha meg sem hallottam volna apa kérdését - És csináltattam egy tetoválást, amit a mai napig nem bántam meg. Tudod, apa, lehet, hogy sokan azt mondják, hogy fáj, de ha van okuk a tetoválásra, nem is figyelnek a fájdalomra. Ugyanis arra gondolnak, hogy mekkora fájdalmat okozott az, ami miatt a tetoválást csináltatja. És sajnálom apa, de tényleg nem sajnálom, hogy megcsináltattam. Ugyanis a kisöcsém miatt tettem.
- Mutasd - mondta nyugodtan.
- Nem is vagy ideges? - kérdeztem csodálkozva.
- Mutasd - ismételte el.
Felhúztam a pólómat és megmutattam neki azt a két sort, ami két éve díszeleg az oldalamon. Kezével párszor végigsimított rajta, majd hitetlenül megrázta a fejét.
- Hogy tudtad ennyi ideig eltitkolni? Nem a legkisebb tetoválásról van szó - nevetett fel, nekem pedig egy óriási kő esett le a szívemről, amiért nem haragszik.
- Tehetség - vontam meg a vállam - Nem haragszol?
- Hogy haragudnék? - húzott magához, majd olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem megfulladok.
Miután elengedett, már indultam volna húgom szobájába, ám az ajtóhoz érve eszembe jutott valami, így visszafordultam apához.
- Ne mond el anyának, kérlek.. - mondtam halkan.
- Nem fogom - bólintott apa mosolyogva.
- Megígéred? - nyújtottam felé a kisujjam.
- Megígérem!- mondta, majd kisujját beleakasztotta enyémbe.
Mikor elengedtük egymást, mosolyogva futottam át húgom szobájába. Az ajtaja nyitva volt, így kopogás nélkül nyitottam be. Az ágyon ült, kis kezeiben ott tartotta az egyik polcról levett mesekönyvét. Az ágya felé lépkedtem, majd mellé ültem. Gyönyörű szemeit rám emelte, kezében lévő kis könyvet felém nyújtotta. Elvettem tőle, majd elolvastam a címet. Hófehérke és a hét törpe. A húgom kedvenc meséje, mindig ezt kell neki olvasnom, már lassan kívülről tudom minden sorát. Kinyitottam az első oldalon, majd olvasni kezdtem neki.
- Hol volt, hol nem volt - kezdtem bele, de ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy ezért felesleges volt kinyitnom a könyvet. Minden mese így kezdődik.. Mindegy - Élt egyszer egy gyönyörű szép kicsi királylány. Arca piros volt, mint a rózsa. Haja fekete, mint az ében. Bőre fehér, mint a hó. El is nevezték Hófehérkének.
Figyeltem, amint a húgom befészkeli magát pihe-puha ágyába, majd nagy barna szemeivel tovább figyel a mese minden egyes kis részletére. Nem is értem, hogy lehet barna szeme, hiszen a családban mindenkinek kék szeme van. Ő különleges. Barna haja a válláig ér, szinte mindig megtalálható benne egy rózsaszín kis masni, vagy csatt. Ő így aranyos. A mese lassan véget ért, azonban húgom még mindig mosolyogva, teljesen aktívan nézett rám, várva a folytatást. Tekintetemet a kis könyv utolsó soraira irányítottam, majd lassan olvasni kezdtem.
- Hófehérkéből királynő lett. Palotájában sokáig vendégeskedtek a törpék, de egy napon búcsút vettek és visszatértek erdei házukba - mondtam mosolyogva, majd becsuktam a kis könyvet.
Felálltam a helyemről, majd a kis polc felé sétáltam. Mikor odaértem, lassan becsúsztattam a helyére a könyvet, majd visszasétáltam az ágyához.
- Hiányozni fog ez a szoba - jelentettem ki.
Mint az én szobámban, itt is körbenéztem, próbáltam minden egyes kis dolgot megjegyezni, mielőtt itt hagyom ezt a házat, a családommal együtt. A falak itt is barnák, mint az enyémben, talán húgom szobájában egy árnyalattal világosabb, mégis nagyon jól néz ki. Ha belépünk a szobába, szemben egy ablak tűnik fel, amit - mint mindig - most is egy fehér függöny takar. Az ablak mellett egy kis, fehér színű fotel, előtte pedig egy asztal, amin most virágok sorakoznak. A falon egy vöröses színekben pompázó festmény kap helyet, amit még anya festett a húgomnak. A szomszédos falon festett virágok, a legtöbb rózsaszín és fehér színben pompázik. Előtte húgom ágya kap helyet, ami mellett kettő hasonló kis ezüst állvány áll, rajta egy-egy éjjeli lámpával. Az ágyon rengeteg díszpárna sorakozik, a legtöbb virágos, vagy sima rózsaszín. Az ággyal szemben van a húgom könyves polca, rajta rengeteg mesével, mint például a Hófehérke és a hét törpe, Piroska és a farkas, és még sok más. A polc alatt egy kis íróasztal kap helyet, ami tökéletes hely a rajzolásra, a színezésre.
- Nekem te fogsz hiányozni - kúszott közelebb hozzám, majd megölelt.
- Minden nap fogok neked írni, vagy ha nem írok, akkor felhívlak titeket - nyugtattam meg, majd betakargattam.
- De akkor csak velem beszélsz! - emelte fel fenyegetően a mutatóujját.
- Rendben - adtam meg magam, hisz tudtam, hogy ha majd megkérem, biztos oda fogja adni a telefont anyáéknak.
- Megígéred? - tette fel a kisujját úgy, mint én apánál.
- Megígérem - válaszoltam neki mosolyogva, majd beleakasztottam kisujjam az övébe.
- Szeretlek Sam! - bújt hozzám, majd arcomra egy cuppanós puszit nyomott.
- Én is szeretlek, Kat - mondtam neki, majd ismét ágyba dugtam. Betakargattam, majd a homlokára egy puszit nyomtam. - Jó éjszakát!
- Jóéjt - kuncogott, majd az oldalára fordulva behunyta szemeit.
Halkan kisétáltam a szobájából, majd az ajtaját is becsuktam, hogy ne zavarja majd a reggeli fény. A szobámba siettem, és óriási lendülettel az ágyamra huppantam. Pillanatokkal később nevetve keltem fel a helyemről, majd átmászva az ágyon, a szekrényem előtt termettem. Ajtaját kinyitottam, majd pizsama után kezdtem el kutakodni. Végül egy szürke cicanadrágot és szürke felsőt választottam. A két ruhadarabbal a kezemben indultam el a fürdőbe, ahol gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Testemet bekentem a narancs illatú tusfürdőmmel, majd lemostam magamról a habot. Egy kis ideig még folyattam magamra a vizet, miközben azon gondolkoztam, mi lesz velem a jövő héten. Mindig is szerettem a meleg víz alatt állni percekig, talán még órákon át is képes lennék rá. Mindig ellazulok, úgy érzem, a vízzel együtt az összes rossz lemosódik rólam. Azt hittem, ha most folyatom magamra a vizet, nem kell majd elmennem a táborba, nem kell itt hagynom a családomat, az életemet. Még mindig nem értem, miért kell elmennem egy hülye táborba. Nem ismerek senkit azok közül, akik ott vannak és ők sem ismernek engem!! Dühömben inkább elzártam a zuhanyt, majd egy törölközőt a derekamra csavarva léptem ki a kabinból. Gyorsan megtöröltem mindenemet, majd felöltöztem. A törölközőmet összehajtottam, majd visszatettem eredeti helyére. A mosdó előtt megállva kezdtem el vizsgálni a tükörképemet, majd lemostam azt a kis sminket, ami rajtam volt. Visszasiettem a szobámba, majd a mamuszomba belebújva siettem le a konyhába. Nem lepődtem meg, hogy húgom már ott ült az asztalnál egy pohárral a kezében. Mikor meglátott, egy nagy mosolyra húzta a száját, majd engem figyelt, ahogyan én is kiveszek magamnak egy poharat. Az asztalra tettem, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a tejet, majd az asztalhoz léptem. Először húgomnak, majd magamnak töltöttem, végül visszadugtam a hűtőbe a dobozt. Leültem húgom mellé, majd beszélgetve fogyasztottuk el a fehér italt. Ahogyan húgom elemelte a szájától a poharat, rám tört a nevetés.
- Bajusz? - kérdezte nevetve, én pedig bólintottam egyet.
Kezével letörölte a 'bajszát', majd a poharát a mosogatóba helyezte. Én is így tettem, végül Kat-tel kézen fogva indultunk meg az emelet felé. A fürdőbe toltam, a mosdó előtti kis sámlira emeltem, és a kezébe adtam rózsaszín fogkeféjét. Én is a kezembe vettem fekete fogkefémet, és nyomtam rá egy kis fogkrémet, ahogyan Kat is nyomott a sajátjára. Miután mindketten alaposan megmostuk a fogunkat, segítettem húgomnak leszállni a kis sámliról. A szobájába siettünk, újra betakargattam.
- Jó éjszakát Kaitlyn - nyomtam homlokára egy puszit, és kisiettem a szobából.
A sajátomba sétáltam, majd a mamuszt lerúgva a lábamról bebújtam a puha ágyamba. Percekig helyezkedtem, majd az oldalamra fordulva a párnára hajtottam a fejem. Lehunytam a szemem, pillanatokkal később pedig már az álmok világában jártam. 

Chapter 4.

Nicolas. Ő az egyetlen jó ebben az estében. Ő aranyos, kedves és imádom, amikor mosolyog. Egyszer nem gondoltam arra, hogy mit tett velem Drew és Emilie, de most erre is volt szükségem. Arra, hogy valaki elterelje a gondolataimat és megnevettessen. Ám, amikor Nicolas-nak mennie kellett, egyedül maradtam. Nem tudtam mit tenni, előtörtek az emlékek, amik sírásra késztettek. Először csak törölgettem a szememet, végül már a mosdóba futottam. Rengetegen voltak, de a legtöbben a tükör előtt sminkeltek, vagy igazgatták jól beállított hajukat. Én egy fülkébe futottam, majd a WC tetejét lehajtva leültem rá. Az ajtót bezártam, hisz semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy valaki benyisson és így meglásson. Nem szeretek sírni, most azonban nem tudtam visszatartani, kitört belőlem a sírás. Arcomon egy fekete sminkcsík jelent meg, mit könnyeim okoztak, ahogyan egymás után folytak le arcomon. Nem gondoltam sosem, hogy egy szakítás ilyen nehéz, hisz bármilyen hihetetlen, Drew az első komoly barátom. Ő volt az első, aki akkor is harcolt értem, amikor hidegen elutasítottam, sőt, még akkor is, amikor szó szerint a szemébe mondtam, hogy utálom. Igen, volt, hogy utáltam.. Aztán az utálatból lassan szerelem lett. Magamnak sem akartam bevallani, hisz milyen is lenne az, hogy egyik héten még utálom, kerülöm, látni sem akarom, a következő héten pedig minden egyes percben rá gondolok, őt keresem és beleszeretek. Nekem minden esetre elég érdekes lett volna, mégis így történt. Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek, így eshetett meg az, hogy egészen a mai napig, egy évig együtt voltunk. Ő segített nekem, mikor apám elhagyott minket. Átsegített engem a nehéz időszakokon, még ha nem is kértem a segítségét. Egy év nem olyan nem olyan hosszú idő, azonban én mégis értékelem, hogy eddig mellettem volt. Nekem nagyon hosszú idő volt ez az egy év, még akkor is, ha egy olyan fiú volt mellettem, mint Drew. Gondolataimból Emilie hangja zökkentett ki, így azonnal magamhoz tértem.
- Látnotok kellett volna az arcát - kezdte röhögve Em - Azt hittem abban a pillanatban elsírja magát.
Könnyeimet letöröltem arcomról, majd a táskámból kivettem a kis tükrömet, majd a sminkjeimet. Gyorsan kisminkeltem magam, mintha semmi sem történt volna, majd hajamat is megigazítottam. Miután visszapakoltam a táskámba mindenemet, lehúztam a WC-t a hitelesség kedvéért, és kiléptem a fülkéből.
- Képzeld Emilie.. - kezdtem, mire ijedten rám kapta a tekintetét - Nem sírok egy olyan 'barátnő' után, mint amilyen te voltál. Drew után meg főleg nem - nevettem fel, ezzel eljátszva, hogy rohadtul nem érdekel egyik sem.
- Sokat ittál, össze-vissza beszélsz aranyom - simította meg az arcomat.
- Nem, Emilie, nem ittam sokat. Elárulok egy titkot neked, aranyom - nyomtam meg az 'aranyom' szót - Rohadtul nem érdekel a szaros életetek, azt csináltok, amit akartok. Csak aztán ne lepődj meg, ha nem lesztek sokáig együtt.
Rá kacsintottam, majd nyertes mosollyal az arcomon kiléptem a női mosdóból. A DJ pult felé igyekeztem, azonban az az előtt álló két gorilla megállított. Segítségkérően néztem Josh-ra, aki ahogy észrevette, hogy kit is állítottak meg az őrök, felkapta a fejét.
- Velem van srácok, engedjétek csak - kiáltott oda nekik Josh.
Rámosolyogtam az őrökre, akik csak amolyan 'legközelebb nem lesz ekkora szerencséd' fintorral engedtek el. Gyorsan fellépkedtem a pár lépcsőfokot, majd Josh elé léptem, arcára két puszit nyomtam.
- Jó téged látni - mosolygott, majd maga elé húzott - Szeretnél egy kicsit DJ-skedni?
- Ki ne szeretne? - kérdeztem vissza a legnagyobb mosolyommal.
Átkarolta a derekamat, majd kezemet megfogva mutatta, mikor, mit kell csinálnom. Mikor belejöttem, a mikrofont a szája elé húzta, kicsit lehalkította a zenét, majd beleszólt.
- A következő pár percben a DJ Jasmine Wright! - kiáltott bele, mire a legtöbben ránk kapták a tekintetüket.
A következő, amit láttam az az, hogy Emilie kirontott a kis folyosóra vezető ajtón, felnézett rám, majd megrázta a fejét. Szeméből sütött a düh és a nem tetszés, de ez engem csak még jobban felvillanyozott. Drew-ra pillantottam, aki elismerően bólintott egyet, és el is mosolyodott. Azonban nem csodálhattam tovább, ugyanis a szám elindult, és szinte abban a pillanatban Emilie Drew vállába bokszolt. Felnevettem, és ez hallatszott is, mivel a mikrofon nagyon közel volt a számhoz. Drew rám nézett és elvigyorodott, míg Emilie csak dühösen meredt rám. Mit lehet tenni? A számnak vége lett, azonban én annyira belejöttem, hogy Josh engedte, hogy tovább csináljam, amíg ő elmegy valami italért. Gyorsan benyomtam Rihanna - What Now című számát, majd a keverőpult mögé léptem. Az egyik fülemre rácsúsztattam a Josh-tól kapott fülhallgatót, amiben tökéletesen hallottam mindent. Pár billentyűt feltoltam, majd néhányszor belekevertem a zenébe. Jól éreztem magam, még akkor is, amikor Josh visszatért, hisz tudtam, át kell adnom a helyem. A fülest levettem a fejemről, majd átadtam Josh-nak, aki így hallgatta a zenét.
- Tökéletes DJ lennél - súgta a fülembe, mire elnevettem magam - Szexi vagy, jókedvű, és még jól is csinálod a dolgod.
- Köszi - mondtam, miközben adtam az arcára egy puszit.
Mikor a számnak vége lett, átadtam a helyem Josh-nak, aki gyorsan egy új számot kevert be. Amíg a szám ment, letette a fülesét az asztalra, és rám nézett.
- Miért jöttél eredetileg? - kérdezte mosolyogva.
Gondolkoznom kellett, de hamar eszembe jutott, így gyorsan elmondtam neki kérésem, amit természetesen engedett. Adott egy kulcsot, ami egy kis teremhez való, majd egy puszival utamra is engedett. Gyorsan szedtem a lábaimat a kis öltöző felé, majd kerestem egy számomra megfelelő melltartót, egy ruhát, és egy cipőt. Kis idő múlva már átöltözve, karkötőkkel a kezemen, vörös ajkakkal és óriási szempillákkal lépkedtem ki az öltözőből. Bezártam az ajtót, majd visszamentem a DJ pult mögé, ahol Josh-nak szó szerint leesett az álla.
- Jól mondtam, hogy szexi vagy - bólintott elismerően, ahogyan végignézett rajtam.
Színes, virágos melltartóm kilátszott a bőrruha alól, így szinte azonnal oda vonzottam tekintetét. Hosszú csizmám kiemelte combjaimat, így azokat is elég sokáig nézte. A vörös rúzs ajkaimat emelte ki, míg a szempillaspirál kék szememet. Kiegészítőnek pár bőr karkötőt kerestem, ami nem csak ruhámhoz illett, de nekem is nagyon tetszett. Ahogyan az egész szerelésem.
- Mehetek? - kérdeztem izgatottan.
- Persze, már szóltam Klara-nak, hogy leváltod - kacsintott, majd letessékelt a helyemre.
Ott álltam, rengeteg ember előtt, bőrruhában, előttem egy vas rúddal. Rúdtánc. Mindig is szerettem volna egy ilyen klubban kipróbálni, hány embernek tetszik, amit csinálok. És most lehetőséget kaptam rá. Josh már készen áll, hogy bekeverje a zenét, de megvárja a tökéletes pillanatot. Ez a pillanat pedig akkor érkezik el, mikor a zene elhalkul. Szájához húzza a mikrofonját, majd rám pillantva beleszól.
- Még ha a DJ-skedést abba is hagyta, most egy újabb szórakozással áll elő, Jasmine Wright - mutat rám, mire mindannyian rám kapták tekintetüket.
Azonban én csak két embert találok meg ismét. Az egyik, Emilie, aki jól szórakozva súg oda valamit barátnőjének, aki úgy látszik nagyon jól szórakozik rajta. Szájáról leolvasva valami olyanról lehet szó, hogy 'Nézd már, mekkora egy ribanc!'. A másik pedig, aki engem jobban érdekel, az Drew. Szája felvette a tipikus O alakot, majd mikor leesett neki minden, egy nagy mosolyra húzta ajkait. Látta, hogy őt nézem, ezért bólintott is egyet, amit természetesen mellette álló barátnője észre is vett. Maga felé fordította, ajkaira egy csókot hintett, ám legnagyobb meglepődésemre Drew eltolta magától, amit sem én, sem Emilie nem értettünk. Azonban a különbség az, hogy amíg én jót nevettem ezen, addig Em a mosdóba futott, barátnőjével maga mögött.
- Készen állsz, Jaymi? - néz rám Josh, én pedig egy lépéssel a rúd előtt termek, és bólintok - Akkor hajrá.
Kezemet a rúdra teszem, és várom a legmegfelelőbb pillanatot, hogy pörögni kezdjek rajta, mint régen. Igen, régen is kipróbáltam, azonban akkor csak egy kis teremben próbálkoztam apróbb dolgokkal. De azokat a mai napig nem felejtettem el, még mindig emlékszem minden egyes lépésre, és arra is, hogy hogyan sűrítsek bele mindent a 3 perces táncomba. Készen álltam mindenre, de arra nem, hogy Josh azt a zenét fogja betenni, amire régen is táncoltam, csak éppen akkor, amikor először itt voltam. Bodybangers - Sunshine Day. Erre táncoltam a rúdon először, mikor még meg sem nyílt a klub. Csak ketten voltunk, azt csinálhattunk, amit akartunk, így mindent kipróbáltunk. Mosolyogva megráztam a fejem, majd egy pillanat alatt a rúdon termettem, pörögtem és táncoltam, épp, mint az első nap. A betanult koreográfia, amit még a kis teremben tanultam, most is a fejemben van és nem tudom kiverni onnan. Akaratomon kívül is úgy mozogtam, azzal a lendülettel és szenvedéllyel, mint akkor. A rúdon spárgáztam, ami látszólag nagyon tetszett pár embernek. Hajlékony vagyok, így nem okoz nehézséget semmi. Mikor a szám már majdnem a végéhez ért, fejjel lefelé ereszkedtem a rúdon. Lábamat rácsavartam a rúdra, majd testemmel is rácsavarodtam, míg kezemmel még mindig kapaszkodtam. Nem mertem elengedni, hisz olyan rég volt, hogy ezt csináltam és féltem, hogy leesek.
- Megtudod csinálni, Jaymi - hallottam Drew hangját, és ez megadta a löketet ahhoz, hogy elengedjem a rudat.
Egyik lábamat hátraeresztettem, majd mellé emeltem egyik kezemet is, míg másik kezemet a föld felé nyújtottam, mintha meg akarnám érinteni. És pont, mikor ujjam vége megérintette a talajt, a zene elhalkult.
- Nagyon jó voltál, Jaymi, soha nem volt még senki sem ilyen jó!! - kiáltotta bele a mikrofonba szavait Josh, azonban nem figyeltem rá.
Kezemmel megragadtam a rudat, majd lábaimat egyesével a földre eresztettem, így a levegőben egy újabb spárgát csinálva. Drew-t figyeltem, aki végig mosolyogva nézett rám. Kezét felém nyújtotta, én pedig elfogadtam azt. A kisebb állvány széléhez lépkedtem, majd engedtem, hogy Drew a lábaimat átkarolva leemeljen arról. Óvatosan csúsztam le a karjaiban, ám arra nem számítottam, hogy amint fejünk egy szintbe kerül, ajkaival rátapad enyéimre. Megcsókolt. 

Chapter 3.

Jasmine Wright

Mint minden nap, ma is a közeli klubban töltöttem az estémet, a barátnőimmel és a barátommal Drew-val. Mikor elindultam otthonról, még fogalmam sem volt, hogy ez a buli mindent megváltoztat az életemben. Buli előtt elköszöntem Sam-től, akivel addig beszéltem, majd a fiókomból kivettem egy dobozt. Felnyitottam a fedelét, majd töltöttem magamnak egy cigit, mivel tegnap óta nem volt esélyem venni magamnak. Miután kész lettem, az öngyújtómat a kezembe véve kisétáltam az erkélyre, majd a számba vettem a cigimet. Meggyújtottam, az öngyújtómat pedig az erkély korlátjára raktam. Mélyeket szívtam a káros anyagból, miközben az utcán elsuhanó autókat néztem. A fények bevilágították az egész utat, mégis sok autós úgy gondolta, hogy neki ez sem elég biztonságos, így a megengedett sebesség alatti értékkel haladtak. Nem értem, hogy mit kell így félni.. Az utak nem csúsznak, a lámpák égnek, így az utak világosak. Így nem értem, miért haladnak lassan, mikor a táblák látszódnak, így láthatják, mennyi a megengedett sebesség. Ilyen, és ehhez hasonló értelmes dolgokon agyaltam, mígnem elszívtam a teljes szál cigimet. Gyorsan elnyomtam a szálat a korláton, majd a szobámba siettem. Az asztalomon lévő dobozd visszazártam, majd a fiókom aljára mélyesztettem. A szekrényemhez léptem, majd gyorsan kikaptam belőle egyik fekete ruhámat. Hozzá még egy fekete magassarkút és egy fekete, szegecses táskát választottam. A fürdőbe futottam, ahol gyorsan letusoltam, majd a tükör elé állva kezdtem el sminkelni. Miután készen lettem szürke árnyalatú sminkemmel, visszasiettem a szobámba, ahol gyorsan felöltöztem, majd utoljára megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam magamon a ruhámat, majd a táskámat a kezembe véve pakoltam bele a fontosabb dolgokat, mint telefon, pénztárca, kulcs, rágó és egy kis üveg víz. Mivel majdnem minden nap járok bulizni, így már megtanultam, mit tegyek a táskámba, ami biztosan kelleni fog. Gyorsan kirohantam a szobámból, majd a nappalin keresztülvágtam.
- Elmentem, ne várjatok meg!
Azzal ki is rohantam a házból és egyenesen a sarki kisbolt felé vettem az irányt. Szinte azonnal a pénztárhoz léptem, majd kértem magamnak 2 doboz cigit. Gyorsan kifizettem, majd ki is sétáltam a boltból. Az utcán már hallottam a közeli disco zenéjét, így azonnal arra vettem az irányt. Mikor a szórakozóhely elé értem, megcsörrent a telefonom, így kevés időmet azzal kerestem, hogy táskámban kutakodtam. Mikor kezembe került a telefonom, gyorsan felvettem, majd mint a villám, elhadartam Drew-nak, hol is vagyok.
- Rendben, két perc és mi is ott leszünk - mondta gyorsan, majd le is tette.
Értetlenül néztem, mit is jelent a többes szám, de rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is gondolkozom, nem fogok rájönni, ki jön Drew-val. Összetörne a szívem, ha egy másik lánnyal látnám. Szemembe könny szökött, mikor láttam, hogy Drew mellett egy lány viháncolt, ám abban a pillanatban megkönnyebbültem, amikor az utcai lámpák világításában megláttam, ki van mellette. A legjobb barátnőm, Emilie volt az. Megnyugodtam, mert tudom, hogy ő sosem venné el tőlem a barátomat, hisz tudja, mennyire fontos nekem. Szőke haja most göndören a vállára omlott, fekete ruhája, mintha rá öntötték volna. Mell résznél apró flitterek voltak rajta néhány helyen, szoknyarésze elől rövidebb volt, míg hátulját néha meg kellett emelnie, nehogy rálépjen. Lábára egy fekete magassarkút húzott, és mondhatom, hogy sokkal magasabb volt az enyémnél is. Csodáltam, hogy nem bukik benne orra. De várjuk meg az este végét, hisz még bármi történhet.. Mikor mellém értek, barátnőm gyorsan megölelt, majd a kidobóemberhez lépett. Mivel sokszor szoktunk itt bulizni, őt is puszival üdvözölte, majd bementünk a szórakozóhely belsejébe. Még csak most kezdődik az igazi szórakozás. Gyorsan barátnőm után indultam, utánam pedig Drew jött, így történhetett meg az, hogy mire beértünk a klubba, keze már nem a derekamon, hanem fenekemen pihent. Én pedig nem löktem le, hisz a barátom, és kimondottan jól esett, hogy velem van. Nagy kő esett le a szívemről, mikor nem egy idegen lánnyal jött, így most azt is megengedtem neki, hogy keze fenekemen simítson végig.
- Jól áll ez a ruha - suttogta a fülembe, mire összerezzentem.
Nem ijedtem meg tőle, szó sincs róla, csak azt hittem, hogy még jóval mögöttem van, így arra sem gondoltam, hogy közben hozzám hajol. Elfordítottam fejemet, majd gyors az arcára nyomtam egy puszit. Ő csak mosolygott, majd óvatosan tolni kezdett a folyosón a szórakozóhely belsejébe.
A szórakozóhely maga úgy néz ki, hogy az ajtó előtt áll egy hatalmas sor, arra várva, hogy beengedjék őket. Akik már sokszor jártak itt, mondhatni VIP-sek, azok csak lepacsiznak az éppen kint álló sráccal és mehetnek is. Egy vas ajtón kell bemenni, majd pár lépcsőfokot le kell sétálni, míg elérsz egy kis folyosóra. A folyosóról jobbra és balra is nyílik 3-3 ajtó, igazából fogalmam sincsen mi, még egyszer sem jártam egyik szobában sem. Ha a folyosón végigmegyünk, újabb vas ajtó, ami mögött már ott van az igazi esti élet. Pár lépcsőt ismét le kell sétálni, és elénk tárul a táncparkett. Sötét van, csupán csak a discogömb fényei töltik be a termet valamiféle fénnyel. A táncparkett mellett 2 ajtó nyílik, amin ha bemegyünk, ismét egy kis folyosóra érünk, ha azon végigmegyünk, akkor pedig egyik irányba a mosdót találjuk, a másik ajtó pedig az erkélyre vezet, ahova a legtöbben nem a friss levegőért járnak. Inkább csak hogy el tudjanak szívni egy szál cigit, ami a klubban tilos. A táncparkett közepén egy nagy bár, tele itallal és szexi pasikkal, akik félmeztelenül veszik fel a rendelésedet. Persze, a fiúk örömére vannak lányok is, kik apró miniszoknyába, 10 centis magassarkúba és bikini felsőbe illegetik magukat. És hogy a buli csak jobb legyen, van egy hatalmas DJ pult, ahol naponta új zenéket kevernek, a szórakozó fiatalok örömére. Ha ez még nem lenne elég, a táncparkett két oldalán, pontosan a DJ pult előtt két vas cső, amin folyamatosan lányok táncolnak, csak hogy szórakoztassák a fiúkat.
Ahogy Drew kitárta előttem a nagy vas ajtót, barátnőm rögtön kezemet megragadva kezdett el húzni le a lépcsőn, egyenesen a táncolók közé. Rázta magát, én pedig egy apró pillanatra felpillantottam a DJ pult mögött lévő, mosolygó srácra. A kedvenc DJ-m. Mindig nála szórakozok a legjobban, ő keveri a legjobb zenéket, ami most sincs másképp. Mikor beléptem, a kedvenc zeném üvöltött, ami nem más, mint a One Republic - Counting Stars. Csak persze a remix változata. Josh - a DJ - mindig ezzel kezdi az estét, hisz tudja, hogy ezt mindenki imádja. Levettem róla a szemem, majd az előttem táncoló barátnőmre néztem. Testét ütemesen mozgatta a zenére, így én is azonnal táncolni kezdtem. A számnak már majdnem vége volt, mikor valaki hátulról átölelte a derekamat. Hátra sem kellett néznem, már az illatából tudtam, hogy Drew az. Megfordultam karjaiban, így szinte azonnal találkozott tekintetem gyönyörű, gesztenyebarna szemeivel. Közel hajoltam hozzá, majd mikor már megcsókoltam, elhajolt. Értetlenül néztem rá, majd hagytam, hogy a fülemhez hajoljon és belesuttogjon.
- Hozok inni, kérsz valamit? - kérdezte, mikor a zene lehalkult egy pillanatra.
- Nem, köszi, majd később - mondom normálisan, de legbelül nem értem, miért nem engedte, hogy megcsókoljam.
Drew még barátnőmet is megkérdezte, hogy kér-e valamit, ő azonban igennel válaszolt, így ketten indultak meg a bárpult felé. Szememmel a tömeget pásztáztam, hátha találok egy ismerős arcot, de sajnos csalódnom kellett. Nem sokat táncoltam egyedül, ugyanis percekkel később egy srác rám mosolygott, majd elém lépett.
- Csak nem egyedül? - kérdezte szemtelenül szép mosollyal.
Végignéztem rajta. Haja fel volt zselézve, látszott rajta, hogy sokat foglalkozott vele. Barna szeme gyönyörűen csillogott, míg arcán egy nagy mosoly volt észrevehető. Egyszerű fekete pólót viselt farmerral, illetve fekete cipővel. Nagyon jól nézett ki, de nekem barátom van, és nem tehetem meg vele azt, hogy megcsalom. Még akkor sem, ha ez a srác ilyen jól néz ki..
- Mi a neved? - kérdezte közelebb lépve.
- Jasmine - válaszoltam mosolyogva, hisz nem lehet nem mosolyogni egy ilyen srácra.
- Nicolas - nyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam. Érintésétől kirázott a hideg - Táncolunk?
- Nekem barátom van - nyögtem ki az egyetlen olyan dolgot, ami most eszembe jutott.
- Csak egy tánc, semmi több - mondta, hangjában van egy kis szomorúság.
- Rendben - bólintottam végül.
Közel húzott magához, testünk egy ütemre kezdett mozogni, ami mosolyt csalt az arcomra. Mikor váltott a zene, nem mozdultunk, ugyanúgy néztünk egymás szemeibe, mint akkor, amikor először leszólított. Valami megfogott ebbe a srácba, de magam sem tudom, mi. Hisz nekem ott van Drew, aki jelenleg a legjobb barátnőmmel iszik, engem egyedül hagyva. De nem baj, nekem itt van Nicolas. Mosolyogva néztük még mindig egymást, amikor hirtelen eltávolodott tőlem. Ijedten néztem Drew-ra, aki ugyancsak idegesen méregette az előbb engem ölelő srácot.
- Nicolas, ő itt a barátom, Drew. Drew, ő itt egy régi ismerősöm, Nicolas - hazudtam, ráadásképpen még Nicolas-ra is rákacsintottam, hogy értse.
Ő pedig értette. Szerencsére. Drew féltékeny típus, így nem akartam, hogy a szórakozóhely kellős közepén elkezdjen verekedni.
- Csak barátok? - kérdezte végül Drew, rám pillantva.
Mikor bólintottam, Nicolas-ra nézett, aki ugyancsak bólintott, ezzel megnyugtatva Drew-t. Gyorsan újra felnéztem Josh-ra, aki értetlenül nézett az előttem álló két srácra. Csak legyintettem egyet, majd küldtem felé egy mosolyt, mire azonnal elmosolyodott és tovább foglalkozott a zenével. Gyorsan visszafordultam barátom felé, nehogy ebből is balhét csináljon, majd Nicolas-ra néztem. Még mielőtt megszólalhattam volna, Drew a kezemnél fogva húzott el onnan, egyenesen a bárhoz. Mivel elég szomjas voltam már, ezért gyorsan kértem valami erőset, amit percekkel később meg is kaptam. Gyorsan lehúztam, majd köhögni kezdtem, mikor az alkohol marni kezdte a torkomat. Kértem még egy ugyan ilyen italt, majd mikor megkaptam, Drew-ra néztem, aki ujjait tördelte. Mikor rám nézett, megfogta a kezem és a szemembe nézett.
- Beszélnünk kell - suttogta, de mivel a zene épp lehalkult, hallottam minden szavát.
Csak bólintottam, majd mindketten az erkély felé vettük az irányt. Drew az egyik ajtón ment be, én pedig a másikon, így volt alkalmam gondolkozni. Mit szeretne tőlem? Semmi olyan dolog nem jutott eszembe, ami miatt ilyen komolynak kellett volna lennie, de kezdtem ideges lenni, így táskámból előkotortam az egyik doboz cigimet, majd egy szálat kihúzva belőle vettem azt a számba. Meggyújtottam, majd szívtam belőle egy jó nagyot. A nikotin átjárta a testem, ami megnyugtatott. Épp, mikor kiléptem kifújtam a füstöt, majd szememmel Drew-t kezdtem el keresni, de nem találtam. Mögöttem barátnőm lépett ki az erkélyre, kezében a cigijével, és egy pohár rózsaszín itallal. Rám mosolygott, majd egy percre megtorpant. Látszólag keresett valakit, de nem találta. Ahogyan én sem. A következő pillanatban megjelent Drew, és felénk sietett. Egy kis asztalhoz ültünk, majd mindketten elszívtuk a ciginket. Miután elnyomtuk, mindketten Drew-t figyeltük, aki először rám nézett, majd Emilie-re. Miután ő bólintott, megint rám nézett, száját beszédre nyitotta, de megakadt. Kis idővel később újra rám nézett, és bele is kezdett.
- Szakítanunk kell, J. - mondta ki, én pedig lesokkolódtam.
- Miért?
- Összejöttem Emilie-vel - hajtotta le a fejét, de láttam, hogy elmosolyodott.
Újra végignéztem Emilie-n. Ugyanazt a fekete ruhát viselte, fekete magassarkúval. Kezén egy fekete, szegecsekkel díszített karkötő díszelgett, amin egy apró D betű volt kivehető. Eddig nem volt rajta. Biztos a fekete, hasonlóan szegecses táskájába rejtette, amíg Drew el nem mondja a 'nagy hírt'. Látszólag ugyanaz a lány volt, mégis, amikor Emilie-re pillantottam, valami olyat láttam, ami elszomorított. Arca pírba borult, mosolya nagyobb volt bárminél. Mikor rám nézett, szeméből sajnálat látszódott, ám mosolya azonnal átváltott egy gonosz vigyorra. Tudtam, miért teszi. Nekem mindig volt valamim, ami neki nem. Drew. Most azonban visszavágott. Elvesztettem az egyetlen embert az életemben, akit mindennél jobban szerettem, akár ölni is tudtam volna. A mostani percig is tudnék ölni érte, de nem teszem. Ehelyett inkább felpattantam a helyemről, és a szerelmes párokat faképnél hagyva rohantam vissza a táncparkettre. Mikor kiértem a mosdó folyosójáról, egy ismerős zene csapta meg a fülem. Sasha Lopez feat. Radio Killer - Perfect Day. Perfect Day? Igazán? Ez nem az! Ez nem egy tökéletes nap! Ha az lenne, nem szakítottam volna a barátommal, akit most is szeretek, annak ellenére, hogy legjobb barátnőmmel nyalják-falják egymást ebben a percben is. Gondolataimba belemerülve mentem előre, nem is foglalkozva a táncolókkal. Mindenáron el akartam felejteni ezt a napot és ezt egy módon lehetett csak elérni. Ivással.
- Ismét egyedül? - szólított meg ismét egy hang, ami biztos, hogy Nicolas-é volt.
- A pasim dobott - mondtam ki, mintha nem is érdekelne, de legbelül mardosott ez a gondolat.
- Miért? - tette fel azt a kérdést, amire nem szívesen válaszoltam volna.
- Összejött egy lánnyal..
- Azzal a szőkével, akivel ivott? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- A legjobb barátnőmmel - röhögtem el magam a 'legjobb' kifejezésen.
- Nem barátnő az ilyen.. - mondta komolyan, egy kis szánalommal a hangjában - Főleg nem a legjobb.
- Igazad van - bólintottam, egy mosolyt erőltetve az arcomra - Nincs kedved táncolni? Most nincs, aki félbeszakítson minket.
- Ezt nem értem.. Ha már akkor együtt voltak, miért védett annyira? - kérdezte, miközben egymás mellett lépkedtünk.
Csak megvontam a vállam, hisz én már azt sem tudom, miért jöttem el ma este ide. De egy valami jó ebben az estében.. 

Chapter 2.

Itt is lenne a második rész, remélem tetszik. Köszönöm, akik olvassák, akinek tetszik az kommenteljen is, mert innen tudom, hogy csináljam-e tovább, vagy ne:)

Ahogy kiléptem a konyhaajtóból, azt vettem észre, hogy húgom szobájának ajtaja nyitva van. Közelebb léptem az ajtóhoz, és csak akkor vettem észre, hogy húgom az ágyán ülve szipog. Gyorsan beléptem a szobába, az ajtót magam mögött becsuktam, majd közelebb lépkedtem húgomhoz.
- Miért sírsz Kaitlyn? - guggoltam le mellé.
- Nagyon fáj a hasam - szipogott.
- Gyere, eszünk valamit, biztos jobb lesz - mosolyogtam rá, miközben kezemmel hátát simogattam.
Felnézett rám, arcán egy kisebb mosoly jelent meg. Gyorsan letöröltem könnyeit, és lesegítettem az ágyról. Magamhoz öleltem, majd kezét megfogva nyitottam ki szobája ajtaját. Kiengedtem magam előtt, majd apa szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, pillanatokkal később pedig apa dugta ki a fejét. Mosolyogva néztem a hülyéskedését, végül közöltem vele, hogy anya elkészült a vacsorával. Egyet bólintott, majd kilépett a szobából és engem kikerülve besietett a konyhába. Mosolyogva megráztam a fejemet, majd megfordultam és én is a konyhába siettem. Húgom és anyám már a helyükön ültek mikor megérkeztem, így én is gyorsan elfoglaltam a helyemet. Velem egy időben pedig apám ült le az asztalhoz, így egymásra mosolyogtunk. Mindenki szedett magának, és falatozni kezdett. Mikor végeztünk, egymásra pillantottunk és nem tudom, miért, de mindenki elmosolyodott. Én azért, mert jó volt látni, hogy együtt a család. Húgom hasfájása is elmúlt, helyette apa viccein nevetgélt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy mindenki engem néz, én pedig értetlen fejjel nézek vissza mindhármójukra.
- Miért néztek mindhárman engem? - kérdeztem végül, mikor meggyőződtem róla, hogy semmi furcsa nincs rajtam.
Egy egyszerű, kék felsőt viseltem, nyakamban egy egyszerű, szívecske medálos nyaklánc lógott. Hajam copfba volt felkötve, így látni lehetett a fülemben lévő fekete fülbevalót.
- Kicsim, bemennél a szobádba? Szeretnénk beszélni a nővéreddel - simította meg anya húgom arcát.
Kaitlyn egy szó nélkül felállt az asztaltól és a szobájába sietett. Anyáék újra rám néztek, majd egymásra pillantottak. Pillanatokig nézték egymást, végül egymással vitatkoztak azon, ki mondja el nekem a nagy hírt. Végül apa volt az, aki egy torok köszörülés után rám nézett.
- Kicsim, arról van szó.. Hogy beírattunk téged egy nyári táborba..
- Hogy mi?! Miért? - néztem apára, hisz nagyon jól tudta, hogy nekem nincs kedvem sehova sem menni a nyár folyamán.
- Sajnálom, de nem töltheted itthon az egész nyaradat - szólt közbe anya.
- De nagyon jól tudjátok, hogy nem akarok menni!! Senkit sem ismerek ott, nem fogok ott tölteni.. - itt megakadtam - Mennyi időre is szól ez a tábor?
- Az egész nyaradat ott fogod tölteni, és ez nem döntés kérdése, mi már eldöntöttük, 1 hét múlva indul a busz, ami oda visz.
- Komolyan el akartok küldeni egy olyan helyre, ahol senkit sem ismerek? Ráadásul egész nyárra? - hangom felemelkedett, de nem érdekelt.
- Ne emeld fel a hangodat! - kiabált rám anya - Mi vagyunk a szüleid, el tudjuk dönteni, hogy mi jó neked, vagy mi nem! Itt barátokra lelhetsz, még talán fiúkkal is összebarátkozhatsz.
- De maradj inkább a lányoknál - mondta apa, mire elmosolyodtam.
- Apa, nem kell aggódnod, hisz úgysem megyek - vontam meg a vállam.
- De igenis elmész!! És ezzel lezártam a témát, egy hétig nem akarok erről hallani! - mondta anya.
Nem tudtam mit csinálni, idegesen felpattantam és a szobámba futottam. Erőteljesen becsaptam az ajtót, majd az ágyamra fekve nyomtam bele a fejemet a párnába. Nem tudom, miért kell elmennem egy hülye táborba. Azt pedig főleg nem, hogy engem miért nem kérdeztek meg erről. Gondolom azért, mert ha megkérdezték volna, biztos nemet mondok. De ki az a hülye, aki önszántából akar elmenni egy táborba, ahol senkit sem ismer? Távol mindentől, az internettől, a blogomtól, a követőimtől. Ugyanis nem hiszem, hogy abban a táborban lenne bármi, ami nekem hasznomra válhat. Sem internet, sem barátok. Lehet, hogy anyának igaza van, és tényleg szerezhetnék barátokat, de értse meg, én nem akarok. Elég nekem Jaymi, aki mellettem van, és mindent tud rólam. Nem akarok holmi ribancokat, akik csak a kinézetem, vagy az ízlésem miatt kedvelnek. Ilyen 'barátokra' nekem nincs szükségem, bármennyire is azt akarja anya, hogy boldog legyek. Nekem nem ez a boldogság. Én akkor is boldog vagyok, ha csak egy barátom van.. És az az egy barát nem lehet más, csakis Jaymi. Gondolkodásomat egy halk kopogás zavarta meg, mire az ajtó irányába fordítottam a fejem. Az ajtó résnyire kinyílt, ezen a kis résen pedig húgom dugta be a fejét.
- Bejöhetek? - kérdezte halkan.
- Gyere - mosolyogtam rá, karjaimat egy ölelésre nyitottam.
Kaitlyn az ágyamra mászott, végül ölelő karjaimba mászott. Fejére egy puszit nyomtam, mire kicsit felkuncogott. Hogy fog ez hiányozni 3 hónapon keresztül.. Az, hogy nem puszilhatom meg, nem fogom hallani az édes kis hangját. Nem tudom, mit fogok csinálni nélküle, hiszen minden este ő kívánt először nekem jó éjszakát, pedig utána még nagyon sokszor találkozunk a házban. Hiányozni fog, hogy nem lesz kinek mesélni lefekvés előtt, majd a mese utáni nevetgélés. Végül addig nevetünk, míg egyikőnk sem kap levegőt, így kézen fogva sétálunk át mindig a nappaliba, ahol egy pohár tej után beszélgetünk. Ezekre a gondolatokra automatikusan könnyek szöktek a szemembe, amit Kaitlyn a kis kezecskéivel le is törölt.
- Ne sírj - kérte halkan, mire egy keserves mosoly jelent meg arcomon.
- Nem akarlak itt hagyni titeket - mondtam, mire könnyeim újra arcomon kezdtek el lefolyni - 3 hónap olyan hosszú idő.. Kinek fogok én mesét mondani lefekvés előtt? Kivel fogok tejet inni? Hmm? - néztem rá, és észrevettem, hogy az ő szemében is könnyek gyülekeznek - Jajj, húgi, ne sírj.
- Ne sírjak, amikor ilyeneket mondogatsz? - nevetett fel keserűen, majd folytatta - Nagyon fogsz hiányozni, ugye, tudod?
- Persze, te is nekem.. Te fogsz a legjobban hiányozni. Mindig te nevettettél meg, amikor szomorú voltam, de tudnod kell, hogy miattam sírtam a legtöbbet - töröltem le egy könnyem.
- Sajnálom, tudod, hogy nem akartam, hogy miattam sírj. Tudom, rengetegszer idegesítő voltam, talán a legrosszabb testvér, de mindig nagyon szerettelek és most is nagyon szeretlek - bújt hozzám.
Szorosan magamhoz húztam, mire jobban sírni kezdett. Mikor elváltunk percekkel később, pólómon egy sötét folt éktelenkedett, amit húgom könnyei okoztak. Mikor rá néztem, szemei megbánást mutattak, én azonban csak megvontam a vállam. Majd megszárad.
- Tudod.. - kezdtem - Van még egy hetem, addig bármit megtehetünk, amit a tábor miatt nem tudunk majd megtenni.. - mire végeztem, arcomon egy nagy mosoly jelent meg.
Húgom arca is mosolygós volt, a következő pillanatban pedig lemászott az ágyamról és a laptopomhoz sietett, ami az íróasztalomon pihent. Párat pötyögött, én pedig lassan odasétáltam hozzá. Mikor a képernyőre pillantottam, azonnal felismertem a YouTube oldalt.
- Mit szeretnél hallgatni? - néztem rá mosolyogva, közbe pedig kihúztam a székemet és ráültettem húgomat, aki nagyon gondolkozott.
- Legyen, amit te szeretnél - válaszolt végül, mivel neki nem jutott semmi eszébe.
Mellé lépve kezdtem el ütögetni a billentyűzetet, végül elindítottam Avicii - You Make Me című számát. Mindig is tudtam, hogy szereti ezt a számot, hisz néha, amikor nekem kell vigyáznom rá, erre szoktunk táncolni, vagy csak egyszerűen ezzel a számmal dobjuk fel a napunkat, ezzel jókedvet csinálva magunknak. Most sem volt másképp, amint megszólalt a zene, húgom becsukta az ajtómat, és táncolni kezdett a bézs színű padlómon. Nem is gondolkodtam, azonnal hozzá szaladtam, kezét kezembe vettem, úgy kezdtem el vele táncolni. Ugráltunk, nevettünk össze-vissza, de tudtuk, talán utoljára csinálhatjuk ezt, hisz ki tudja, mikor kell vigyáznom húgomra legközelebb. Lehet, hogy még ezen a héten, lehet, hogy csak 3 hónap múlva. Így kihasználtuk azt a három percet és 51 másodpercet, és végigtáncoltuk a számot. Az sem érdekelt minket, hogy apa az első perc körül benyitott a szobámba, és ameddig vége nem lett a számnak az ajtófélfának dőlve, nevetve minket nézett. Nem érdekelt, hisz most éreztem azt, hogy mindent ki kell próbálnom Kaitlyn-nel, amit csak lehet. Mikor vége lett a zenének, kifulladva dőltünk le az ágyamra, majd egymásra pillantva kezdtünk el nevetni igazából saját magunkon.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, lassan lefekvés, már későre jár - mondta halkan apa, mikor valamennyire lenyugodtunk.
- Rendben, megyek - mászott le az ágyamról húgom, majd visszafordult hozzám - Sam, olvasol nekem egy mesét?
- Persze, azonnal megyek - mosolyogtam rá.
Apa beljebb lépett a szobámba, majd az ágyra ült, centikre tőlem.
- Nagyon szép a szobád - mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott.
- Igen, valóban - néztem körül.
A szoba rózsaszín, fehér és barna színben úszott. Három fal sima barna festékkel lett lefestve, azonban az egyik fal barna, virágos tapétával lett díszítve. A virágos fal előtt egy kis éjjeliszekrény és egy gardróbszekrény helyezkedett el. Az éjjeliszekrényen növények, kisebb fotók rólam, a családomról, illetve gyertyák voltak megtalálhatóak, amiket még én tettem oda, szobám alakításakor. A szekrények előtt az ágyam volt, rózsaszín és barna díszpárnákkal, rózsaszín takaróval, alapból pedig egy fehér ágykeretet lehet látni. Az ágyam fölött, a plafonon egy gyönyörű csillár lóg, ami megvilágítja az egész szobámat, a falon pedig kér fénykép, amit anya festett, kimondottan a szobámba. Az ágyammal szemben egy állvány, rajta a tv-mel, az mellett pedig egy ajtó, ami egyenesen az erkélyre vezet. Az ajtó előtt egy halvány rózsaszín színekben pompázó függöny található. A virágos fallal szemben van az íróasztalom, a számítógépemmel, és egy fényképpel. A fényképen anya és apa látható, anya kezében ott az újszülött a húgom. Anya szeme csillog a könnyektől, apa pedig meghatódva nézi az új családtagot. Az íróasztalom mellett egy kisebb ablak, előtte halvány rózsaszín függönnyel. És az ágyam másik felén pedig a szobaajtó, ahol húgom az előbb hagyta el szobámat.
- Bökd ki apa, mit szeretnél valójában? - emeltem rá a tekintetem.
Pár percig csak nézett maga elé, végül szomorúan rám nézett.
- Nagyon fogsz hiányozni - ölelt szorosan magához, nekem pedig ismét könnyezni kezdett a szemem.
- Apa, el szeretnék mondani valamit, amit már sokkal hamarabb el kellett volna mondanom - néztem rá kisírt szemekkel. 

Chapter 1.

Június 9. Hétfő

Laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, miközben barátnőmmel, Jaymi-vel beszélgettem. Még az interneten keresztül ismertem meg talán egy éve, de azóta nagyon jó barátságba lettünk, és a legjobb barátnőmnek mondhatom. Éppen a képeit nézegettem, mikor bevillant egy ablak, az ő nevével. Azonnal beszélgetni kezdtünk, olyan dolgokról, ami nálunk ma már mindennapi. Elmeséljük egymásnak, mi történt velünk azon a napon, vagy Jaymi esetében, hogy kikkel találkozott aznap, vagy mi történt a barátjával. Nekem nem igazán vannak barátaim, a családomon és Jaymi-n kívül mondhatni senkim sincs. Amint vége lett az iskolának, a barátaimmal megszakadt minden kapcsolatom. És ezen még az sem változtatott, hogy egy új iskolában kezdtem tanulmányaimat. Azonban ebben az iskolában sem sikerült barátokat szereznem. Tovább nézegettem barátnőm képeit, és rá kellett jönnöm, hogy ő egy nagyon szép lány. Barna haja egy részét sapka takarja, néhol göndören omlik a vállára, ami nagyon jól áll neki. Kék szeme vakítóan csillog, akár az éjszakában is látni. Szemét egy vastagabb tus vonallal húzza ki mindig, ezzel is kihangsúlyozva gyönyörű mandula vágású szemeit. Ajkaira vörös rúzst szokott kenni, arcán általában pirosító is található. Testén megtalálható pár tetoválás, fülében pedig egy viszonylag nagy fültágító ékeskedik, így fülén megtalálható egy nagyobb lyuk. Külsőjét nézve elég extrém lány, és ez mindennapjaiban is megmutatkozik. Iskola után egyenesen haza megy, megtanul, ám mikor mindennel végez, felpörög az élete. Este bulizik, iszik, ám ezt nem minden nap. Nagyon rendes lány, és ez abban is megmutatkozik, hogy barátok lettünk. El sem tudom hinni, hogy egy olyan lány, mint Jasmine összebarátkozott egy olyan lánnyal, mint én. Ugyanis én csak egy átlagos 16 éves lány vagyok. Bármilyen hihetetlen, sosem ittam, sosem voltam még bulizni, és sosem csókolóztam még. Mivel mindig is visszahúzódó voltam, így nem volt esélyem összejönni egy fiúval sem. Nem hiányzott az életemből, viszont 16 évesen már elég kellemetlen, hogy nem voltam még fiúval. Annyira elmerengtem, hogy nem is hallottam a folyamatosan pittyegő telefonomat, ami azt jelezte, üzenetem jött. Gyorsan megnéztem, hogy ki írt, de csak azt írta ki, hogy 'Facebook'. Azonban én már ebből tudtam, hogy a facebook-omat kell megnéznem, és így is tettem. 12 üzenetem jött, csak Jasmine-től.
Sam : Mi van már? :D
Jaymi : Eltűntél, nem tudtam, hol vagy :D Hova mentél?
Sam : Csak elgondolkodtam.. :)
Jaymi : Szokásos?
Hát igen, Jaymi mindig tudja, min gondolkozok, és azt is tudja, hogy mivel kell felvidítania. Jaymi nem olyan, mint a legtöbben, őt tényleg érdekli mások problémája és megpróbál segíteni rajta, ha sikerül neki, ha nem.
Sam : Igen :)
Jaymi : Jó, már elmondtam erről a véleményem, inkább hallgasd meg a zenét, amit küldtem. Tudom, nem a te ízlésed, de azért a kedvemért hallgasd meg, légyszíves :)
Sam : Rendben, de csak most az egyszer :)
Gyorsan visszatekertem, és valóban ott volt egy link. Gyorsan rákattintottam, majd vártam, hogy elinduljon a ZENE, amit barátnőm küldött. Türelmesen végighallgattam, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem igazán rajongok ezért a bandáért. A sok nyálas szöveg, amit lenyomnak.. Nos, nekem ettől felfordul a gyomrom. Tudom, talán ezért nem találtam magamnak barátoknak, hisz én sosem az a lány voltam, aki a szerelmet kereste. Nem szerettem a szerelemről és a pasikról beszélni, egyedül talán Jasmine az, akivel szívesen beszélgetek bármiről, szívesen hallgatom meg miatta a One Direction nevű fiúbanda zenéit, pedig tudja jól, hogy nem rajongok értük. Ő azonban egy teljesen más világ, ahogyan a kinézete is mutatja. Ő a kicsit vagányabb stílust képviseli, míg én inkább visszafogottabb vagyok. Ha összehasonlítjuk egymást, mindenki megtudja, hogy ő sokkal jobb barátnő lenne bárkinek. Míg nekem vöröses barna hajam van, ő barnás fekete hajjal büszkélkedhet. Talán az egyetlen dolog, amiben hasonlítunk az az, hogy mindkettőnknek kék szeme van, ami talán még az éjszakában is világít. Neki rengeteg tetoválása van, nekem viszont csak egy, és azt is titokban tartom. Az oldalamon van két sor : 'Through every dark night there's a brighter day'. Ez nagyjából annyit jelent, hogy minden sötét éjszaka után van egy fényesebb nap. 2 éve csináltattam, mikor öcsém még anyám hasában meghalt. Azt gondoltam, az az egy szörnyű éjszaka után minden jobb lesz, ezért varrattam magamra ezt a szöveget anyám tudta nélkül. És, hogy hogyan sikerült 2 éven keresztül titokban tartanom? Az egész úgy kezdődött, hogy még általánosban az egyik osztálytársam bátyja csinálta nekem. Nagyon ügyes tetováló a srác, és a mai napig nem bántam meg, hogy ő csinálta nekem. Még kedvezményt is kaptam, illetve a krémért sem kellett fizetnem. Megígérte nekem, hogy nem szól senkinek, én pedig abban a percben megnyugodtam. Azóta pedig nem igazán vetkőztem nyilvános helyen, ugyanis nem igazán járunk olyan helyre, ahol bikiniben kellene lennem, így sikerült eltitkolnom anya elől ezt a kis szöveget. Nem is baj, hisz tudom, hogy anya nagyon nem örülne, ha megtudná, hogy 'elcsúfítottam a testem.' Talán ezért is örülök neki, hogy nem ismeri Jasmine-t, hisz ha megtudná, mennyi tetoválása van, biztosan elítélné. Hisz Jaymi-nek emellett még fültágítója van, és sokkal több sminket használ, mint én, sokkal merészebb ruhákban jár. Kivágottabb felsők, rövidebb szoknyák, magasabb sarkú cipők.. Ebből látszik, hogy ő teljesen más. Ő bulizni jár, míg én otthon ülök a tv-m előtt. Mégis, a zenei ízlésünk talán teljes mértékben különbözik. Ő jár bulizni, mégis sokkal jobban szereti a nyálas 1D, és szerelmes számokat, míg én inkább azokat a számokat szeretem, amire lehet táncolni. Hisz bármilyen hihetetlen, igenis szeretek táncolni, annak ellenére, hogy nem tudok.
Gondolatmenetemet ismét a telefonom pittyegése zavarta meg, így újra kezembe vettem a fehér iPhone-mat, és megnéztem, ki írt nekem. Ismét csak a Facebook szót írta ki, így laptopomra pillantottam. Jaymi írt.
Jaymi : Mi van, megint eltűntél? Azért nem ilyen hosszú ez a szám :DD
Sam : Nem, nem. Itt vagyok, csak elgondolkodtam :) Megint :D
Jaymi : Te tudod:D Most viszont ne haragudj, de mennem kell, gyors töltök egy cigit, aztán indulhat a buli :D Na, szia, Sam :)
Sam : Szia Jaymi, jó bulizást! Aztán mesélj :)
Ó, igen, talán nem említettem, de Jaymi cigizik is. Még két éve kezdte, mikor az apja elhagyta őket. Nem tudta mivel levezetni a feszültséget, így ennek a legjobb módja az lett, hogy elkezdett cigizni. Anyja persze nem támogatta, de Jaymi nem az a fajta lány, aki hallgat bárkire is. Gyorsan kijelentkeztem én is, majd helyemről felpattanva indultam le a konyhába.
- Szia, anya - pattantan oda anyám mellé, arcára egy puszit nyomtam.
- Mitől ez a jó kedv? - nézett rám mosolyogva, majd a polcról leemelt 4 tányért.
Vállat vontam, majd kivettem a kezéből a tányérokat és megterítettem. Ahogy kész voltam, anya már tálalta is a vacsorát, ami ez esetben a kedvencem volt. Azonnal asztalhoz ültem, de abban a pillanatban, hogy leültem, anya megkért, hogy szóljak a többi családtagomnak is, hogy jöjjenek vacsorázni.
- Rendben, szólok nekik - mondtam mosolyogva, majd felálltam eddigi helyemről.
Gyorsan kisétáltam a konyhából, de amit láttam, teljesen lesokkolt. 

Hello Again :)

Tehát, nem sok dolgot tudhattatok a blogról. Igazából ez azért van, mert én sem igazán tudtam, hogyan legyenek a részek, mikor nyisson meg hivatalosan a blog. Most viszont, mindent átgondolva, és 10 részt megírva, végül minden meglett, amit eddig nem tudtam.

A részek hétvégenként fognak érkezni, ha minden igaz, akkor vagy szombaton, vagy vasárnap, ahogy időm engedi. Lesz olyan hét, hogy nem lesz rész, ez attól függ, hogyan tudok géphez kerülni.. De akkor a fontosabb információk : 

Blog hivatalos nyitása : 2014.02.22 Szombat.
(Ha minden jól megy.)

A blog hivatalos zárása még titok számomra is, illetve a részek száma is. Nem tudom, mennyi lesz, szerintem ihlettől függ. Illetve attól is függ majd, hogy hányan olvastok majd, tehát tőletek is függ. 

Prológus várható felkerülése : 2014.02.21 Péntek

(Ha minden jól megy.)