2014. március 15., szombat

Chapter 4.


Nicolas. Ő az egyetlen jó ebben az estében. Ő aranyos, kedves és imádom, amikor mosolyog. Egyszer nem gondoltam arra, hogy mit tett velem Drew és Emilie, de most erre is volt szükségem. Arra, hogy valaki elterelje a gondolataimat és megnevettessen. Ám, amikor Nicolas-nak mennie kellett, egyedül maradtam. Nem tudtam mit tenni, előtörtek az emlékek, amik sírásra késztettek. Először csak törölgettem a szememet, végül már a mosdóba futottam. Rengetegen voltak, de a legtöbben a tükör előtt sminkeltek, vagy igazgatták jól beállított hajukat. Én egy fülkébe futottam, majd a WC tetejét lehajtva leültem rá. Az ajtót bezártam, hisz semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy valaki benyisson és így meglásson. Nem szeretek sírni, most azonban nem tudtam visszatartani, kitört belőlem a sírás. Arcomon egy fekete sminkcsík jelent meg, mit könnyeim okoztak, ahogyan egymás után folytak le arcomon. Nem gondoltam sosem, hogy egy szakítás ilyen nehéz, hisz bármilyen hihetetlen, Drew az első komoly barátom. Ő volt az első, aki akkor is harcolt értem, amikor hidegen elutasítottam, sőt, még akkor is, amikor szó szerint a szemébe mondtam, hogy utálom. Igen, volt, hogy utáltam.. Aztán az utálatból lassan szerelem lett. Magamnak sem akartam bevallani, hisz milyen is lenne az, hogy egyik héten még utálom, kerülöm, látni sem akarom, a következő héten pedig minden egyes percben rá gondolok, őt keresem és beleszeretek. Nekem minden esetre elég érdekes lett volna, mégis így történt. Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek, így eshetett meg az, hogy egészen a mai napig, egy évig együtt voltunk. Ő segített nekem, mikor apám elhagyott minket. Átsegített engem a nehéz időszakokon, még ha nem is kértem a segítségét. Egy év nem olyan nem olyan hosszú idő, azonban én mégis értékelem, hogy eddig mellettem volt. Nekem nagyon hosszú idő volt ez az egy év, még akkor is, ha egy olyan fiú volt mellettem, mint Drew. Gondolataimból Emilie hangja zökkentett ki, így azonnal magamhoz tértem.
- Látnotok kellett volna az arcát - kezdte röhögve Em - Azt hittem abban a pillanatban elsírja magát.
Könnyeimet letöröltem arcomról, majd a táskámból kivettem a kis tükrömet, majd a sminkjeimet. Gyorsan kisminkeltem magam, mintha semmi sem történt volna, majd hajamat is megigazítottam. Miután visszapakoltam a táskámba mindenemet, lehúztam a WC-t a hitelesség kedvéért, és kiléptem a fülkéből.
- Képzeld Emilie.. - kezdtem, mire ijedten rám kapta a tekintetét - Nem sírok egy olyan 'barátnő' után, mint amilyen te voltál. Drew után meg főleg nem - nevettem fel, ezzel eljátszva, hogy rohadtul nem érdekel egyik sem.
- Sokat ittál, össze-vissza beszélsz aranyom - simította meg az arcomat.
- Nem, Emilie, nem ittam sokat. Elárulok egy titkot neked, aranyom - nyomtam meg az 'aranyom' szót - Rohadtul nem érdekel a szaros életetek, azt csináltok, amit akartok. Csak aztán ne lepődj meg, ha nem lesztek sokáig együtt.
Rá kacsintottam, majd nyertes mosollyal az arcomon kiléptem a női mosdóból. A DJ pult felé igyekeztem, azonban az az előtt álló két gorilla megállított. Segítségkérően néztem Josh-ra, aki ahogy észrevette, hogy kit is állítottak meg az őrök, felkapta a fejét.
- Velem van srácok, engedjétek csak - kiáltott oda nekik Josh.
Rámosolyogtam az őrökre, akik csak amolyan 'legközelebb nem lesz ekkora szerencséd' fintorral engedtek el. Gyorsan fellépkedtem a pár lépcsőfokot, majd Josh elé léptem, arcára két puszit nyomtam.
- Jó téged látni - mosolygott, majd maga elé húzott - Szeretnél egy kicsit DJ-skedni?
- Ki ne szeretne? - kérdeztem vissza a legnagyobb mosolyommal.
Átkarolta a derekamat, majd kezemet megfogva mutatta, mikor, mit kell csinálnom. Mikor belejöttem, a mikrofont a szája elé húzta, kicsit lehalkította a zenét, majd beleszólt.
- A következő pár percben a DJ Jasmine Wright! - kiáltott bele, mire a legtöbben ránk kapták a tekintetüket.
A következő, amit láttam az az, hogy Emilie kirontott a kis folyosóra vezető ajtón, felnézett rám, majd megrázta a fejét. Szeméből sütött a düh és a nem tetszés, de ez engem csak még jobban felvillanyozott. Drew-ra pillantottam, aki elismerően bólintott egyet, és el is mosolyodott. Azonban nem csodálhattam tovább, ugyanis a szám elindult, és szinte abban a pillanatban Emilie Drew vállába bokszolt. Felnevettem, és ez hallatszott is, mivel a mikrofon nagyon közel volt a számhoz. Drew rám nézett és elvigyorodott, míg Emilie csak dühösen meredt rám. Mit lehet tenni? A számnak vége lett, azonban én annyira belejöttem, hogy Josh engedte, hogy tovább csináljam, amíg ő elmegy valami italért. Gyorsan benyomtam Rihanna - What Now című számát, majd a keverőpult mögé léptem. Az egyik fülemre rácsúsztattam a Josh-tól kapott fülhallgatót, amiben tökéletesen hallottam mindent. Pár billentyűt feltoltam, majd néhányszor belekevertem a zenébe. Jól éreztem magam, még akkor is, amikor Josh visszatért, hisz tudtam, át kell adnom a helyem. A fülest levettem a fejemről, majd átadtam Josh-nak, aki így hallgatta a zenét.
- Tökéletes DJ lennél - súgta a fülembe, mire elnevettem magam - Szexi vagy, jókedvű, és még jól is csinálod a dolgod.
- Köszi - mondtam, miközben adtam az arcára egy puszit.
Mikor a számnak vége lett, átadtam a helyem Josh-nak, aki gyorsan egy új számot kevert be. Amíg a szám ment, letette a fülesét az asztalra, és rám nézett.
- Miért jöttél eredetileg? - kérdezte mosolyogva.
Gondolkoznom kellett, de hamar eszembe jutott, így gyorsan elmondtam neki kérésem, amit természetesen engedett. Adott egy kulcsot, ami egy kis teremhez való, majd egy puszival utamra is engedett. Gyorsan szedtem a lábaimat a kis öltöző felé, majd kerestem egy számomra megfelelő melltartót, egy ruhát, és egy cipőt. Kis idő múlva már átöltözve, karkötőkkel a kezemen, vörös ajkakkal és óriási szempillákkal lépkedtem ki az öltözőből. Bezártam az ajtót, majd visszamentem a DJ pult mögé, ahol Josh-nak szó szerint leesett az álla.
- Jól mondtam, hogy szexi vagy - bólintott elismerően, ahogyan végignézett rajtam.
Színes, virágos melltartóm kilátszott a bőrruha alól, így szinte azonnal oda vonzottam tekintetét. Hosszú csizmám kiemelte combjaimat, így azokat is elég sokáig nézte. A vörös rúzs ajkaimat emelte ki, míg a szempillaspirál kék szememet. Kiegészítőnek pár bőr karkötőt kerestem, ami nem csak ruhámhoz illett, de nekem is nagyon tetszett. Ahogyan az egész szerelésem.
- Mehetek? - kérdeztem izgatottan.
- Persze, már szóltam Klara-nak, hogy leváltod - kacsintott, majd letessékelt a helyemre.
Ott álltam, rengeteg ember előtt, bőrruhában, előttem egy vas rúddal. Rúdtánc. Mindig is szerettem volna egy ilyen klubban kipróbálni, hány embernek tetszik, amit csinálok. És most lehetőséget kaptam rá. Josh már készen áll, hogy bekeverje a zenét, de megvárja a tökéletes pillanatot. Ez a pillanat pedig akkor érkezik el, mikor a zene elhalkul. Szájához húzza a mikrofonját, majd rám pillantva beleszól.
- Még ha a DJ-skedést abba is hagyta, most egy újabb szórakozással áll elő, Jasmine Wright - mutat rám, mire mindannyian rám kapták tekintetüket.
Azonban én csak két embert találok meg ismét. Az egyik, Emilie, aki jól szórakozva súg oda valamit barátnőjének, aki úgy látszik nagyon jól szórakozik rajta. Szájáról leolvasva valami olyanról lehet szó, hogy 'Nézd már, mekkora egy ribanc!'. A másik pedig, aki engem jobban érdekel, az Drew. Szája felvette a tipikus O alakot, majd mikor leesett neki minden, egy nagy mosolyra húzta ajkait. Látta, hogy őt nézem, ezért bólintott is egyet, amit természetesen mellette álló barátnője észre is vett. Maga felé fordította, ajkaira egy csókot hintett, ám legnagyobb meglepődésemre Drew eltolta magától, amit sem én, sem Emilie nem értettünk. Azonban a különbség az, hogy amíg én jót nevettem ezen, addig Em a mosdóba futott, barátnőjével maga mögött.
- Készen állsz, Jaymi? - néz rám Josh, én pedig egy lépéssel a rúd előtt termek, és bólintok - Akkor hajrá.
Kezemet a rúdra teszem, és várom a legmegfelelőbb pillanatot, hogy pörögni kezdjek rajta, mint régen. Igen, régen is kipróbáltam, azonban akkor csak egy kis teremben próbálkoztam apróbb dolgokkal. De azokat a mai napig nem felejtettem el, még mindig emlékszem minden egyes lépésre, és arra is, hogy hogyan sűrítsek bele mindent a 3 perces táncomba. Készen álltam mindenre, de arra nem, hogy Josh azt a zenét fogja betenni, amire régen is táncoltam, csak éppen akkor, amikor először itt voltam. Bodybangers - Sunshine Day. Erre táncoltam a rúdon először, mikor még meg sem nyílt a klub. Csak ketten voltunk, azt csinálhattunk, amit akartunk, így mindent kipróbáltunk. Mosolyogva megráztam a fejem, majd egy pillanat alatt a rúdon termettem, pörögtem és táncoltam, épp, mint az első nap. A betanult koreográfia, amit még a kis teremben tanultam, most is a fejemben van és nem tudom kiverni onnan. Akaratomon kívül is úgy mozogtam, azzal a lendülettel és szenvedéllyel, mint akkor. A rúdon spárgáztam, ami látszólag nagyon tetszett pár embernek. Hajlékony vagyok, így nem okoz nehézséget semmi. Mikor a szám már majdnem a végéhez ért, fejjel lefelé ereszkedtem a rúdon. Lábamat rácsavartam a rúdra, majd testemmel is rácsavarodtam, míg kezemmel még mindig kapaszkodtam. Nem mertem elengedni, hisz olyan rég volt, hogy ezt csináltam és féltem, hogy leesek.
- Megtudod csinálni, Jaymi - hallottam Drew hangját, és ez megadta a löketet ahhoz, hogy elengedjem a rudat.
Egyik lábamat hátraeresztettem, majd mellé emeltem egyik kezemet is, míg másik kezemet a föld felé nyújtottam, mintha meg akarnám érinteni. És pont, mikor ujjam vége megérintette a talajt, a zene elhalkult.
- Nagyon jó voltál, Jaymi, soha nem volt még senki sem ilyen jó!! - kiáltotta bele a mikrofonba szavait Josh, azonban nem figyeltem rá.
Kezemmel megragadtam a rudat, majd lábaimat egyesével a földre eresztettem, így a levegőben egy újabb spárgát csinálva. Drew-t figyeltem, aki végig mosolyogva nézett rám. Kezét felém nyújtotta, én pedig elfogadtam azt. A kisebb állvány széléhez lépkedtem, majd engedtem, hogy Drew a lábaimat átkarolva leemeljen arról. Óvatosan csúsztam le a karjaiban, ám arra nem számítottam, hogy amint fejünk egy szintbe kerül, ajkaival rátapad enyéimre. Megcsókolt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése