Chapter 1.

Június 9. Hétfő

Laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, miközben barátnőmmel, Jaymi-vel beszélgettem. Még az interneten keresztül ismertem meg talán egy éve, de azóta nagyon jó barátságba lettünk, és a legjobb barátnőmnek mondhatom. Éppen a képeit nézegettem, mikor bevillant egy ablak, az ő nevével. Azonnal beszélgetni kezdtünk, olyan dolgokról, ami nálunk ma már mindennapi. Elmeséljük egymásnak, mi történt velünk azon a napon, vagy Jaymi esetében, hogy kikkel találkozott aznap, vagy mi történt a barátjával. Nekem nem igazán vannak barátaim, a családomon és Jaymi-n kívül mondhatni senkim sincs. Amint vége lett az iskolának, a barátaimmal megszakadt minden kapcsolatom. És ezen még az sem változtatott, hogy egy új iskolában kezdtem tanulmányaimat. Azonban ebben az iskolában sem sikerült barátokat szereznem. Tovább nézegettem barátnőm képeit, és rá kellett jönnöm, hogy ő egy nagyon szép lány. Barna haja egy részét sapka takarja, néhol göndören omlik a vállára, ami nagyon jól áll neki. Kék szeme vakítóan csillog, akár az éjszakában is látni. Szemét egy vastagabb tus vonallal húzza ki mindig, ezzel is kihangsúlyozva gyönyörű mandula vágású szemeit. Ajkaira vörös rúzst szokott kenni, arcán általában pirosító is található. Testén megtalálható pár tetoválás, fülében pedig egy viszonylag nagy fültágító ékeskedik, így fülén megtalálható egy nagyobb lyuk. Külsőjét nézve elég extrém lány, és ez mindennapjaiban is megmutatkozik. Iskola után egyenesen haza megy, megtanul, ám mikor mindennel végez, felpörög az élete. Este bulizik, iszik, ám ezt nem minden nap. Nagyon rendes lány, és ez abban is megmutatkozik, hogy barátok lettünk. El sem tudom hinni, hogy egy olyan lány, mint Jasmine összebarátkozott egy olyan lánnyal, mint én. Ugyanis én csak egy átlagos 16 éves lány vagyok. Bármilyen hihetetlen, sosem ittam, sosem voltam még bulizni, és sosem csókolóztam még. Mivel mindig is visszahúzódó voltam, így nem volt esélyem összejönni egy fiúval sem. Nem hiányzott az életemből, viszont 16 évesen már elég kellemetlen, hogy nem voltam még fiúval. Annyira elmerengtem, hogy nem is hallottam a folyamatosan pittyegő telefonomat, ami azt jelezte, üzenetem jött. Gyorsan megnéztem, hogy ki írt, de csak azt írta ki, hogy 'Facebook'. Azonban én már ebből tudtam, hogy a facebook-omat kell megnéznem, és így is tettem. 12 üzenetem jött, csak Jasmine-től.
Sam : Mi van már? :D
Jaymi : Eltűntél, nem tudtam, hol vagy :D Hova mentél?
Sam : Csak elgondolkodtam.. :)
Jaymi : Szokásos?
Hát igen, Jaymi mindig tudja, min gondolkozok, és azt is tudja, hogy mivel kell felvidítania. Jaymi nem olyan, mint a legtöbben, őt tényleg érdekli mások problémája és megpróbál segíteni rajta, ha sikerül neki, ha nem.
Sam : Igen :)
Jaymi : Jó, már elmondtam erről a véleményem, inkább hallgasd meg a zenét, amit küldtem. Tudom, nem a te ízlésed, de azért a kedvemért hallgasd meg, légyszíves :)
Sam : Rendben, de csak most az egyszer :)
Gyorsan visszatekertem, és valóban ott volt egy link. Gyorsan rákattintottam, majd vártam, hogy elinduljon a ZENE, amit barátnőm küldött. Türelmesen végighallgattam, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem igazán rajongok ezért a bandáért. A sok nyálas szöveg, amit lenyomnak.. Nos, nekem ettől felfordul a gyomrom. Tudom, talán ezért nem találtam magamnak barátoknak, hisz én sosem az a lány voltam, aki a szerelmet kereste. Nem szerettem a szerelemről és a pasikról beszélni, egyedül talán Jasmine az, akivel szívesen beszélgetek bármiről, szívesen hallgatom meg miatta a One Direction nevű fiúbanda zenéit, pedig tudja jól, hogy nem rajongok értük. Ő azonban egy teljesen más világ, ahogyan a kinézete is mutatja. Ő a kicsit vagányabb stílust képviseli, míg én inkább visszafogottabb vagyok. Ha összehasonlítjuk egymást, mindenki megtudja, hogy ő sokkal jobb barátnő lenne bárkinek. Míg nekem vöröses barna hajam van, ő barnás fekete hajjal büszkélkedhet. Talán az egyetlen dolog, amiben hasonlítunk az az, hogy mindkettőnknek kék szeme van, ami talán még az éjszakában is világít. Neki rengeteg tetoválása van, nekem viszont csak egy, és azt is titokban tartom. Az oldalamon van két sor : 'Through every dark night there's a brighter day'. Ez nagyjából annyit jelent, hogy minden sötét éjszaka után van egy fényesebb nap. 2 éve csináltattam, mikor öcsém még anyám hasában meghalt. Azt gondoltam, az az egy szörnyű éjszaka után minden jobb lesz, ezért varrattam magamra ezt a szöveget anyám tudta nélkül. És, hogy hogyan sikerült 2 éven keresztül titokban tartanom? Az egész úgy kezdődött, hogy még általánosban az egyik osztálytársam bátyja csinálta nekem. Nagyon ügyes tetováló a srác, és a mai napig nem bántam meg, hogy ő csinálta nekem. Még kedvezményt is kaptam, illetve a krémért sem kellett fizetnem. Megígérte nekem, hogy nem szól senkinek, én pedig abban a percben megnyugodtam. Azóta pedig nem igazán vetkőztem nyilvános helyen, ugyanis nem igazán járunk olyan helyre, ahol bikiniben kellene lennem, így sikerült eltitkolnom anya elől ezt a kis szöveget. Nem is baj, hisz tudom, hogy anya nagyon nem örülne, ha megtudná, hogy 'elcsúfítottam a testem.' Talán ezért is örülök neki, hogy nem ismeri Jasmine-t, hisz ha megtudná, mennyi tetoválása van, biztosan elítélné. Hisz Jaymi-nek emellett még fültágítója van, és sokkal több sminket használ, mint én, sokkal merészebb ruhákban jár. Kivágottabb felsők, rövidebb szoknyák, magasabb sarkú cipők.. Ebből látszik, hogy ő teljesen más. Ő bulizni jár, míg én otthon ülök a tv-m előtt. Mégis, a zenei ízlésünk talán teljes mértékben különbözik. Ő jár bulizni, mégis sokkal jobban szereti a nyálas 1D, és szerelmes számokat, míg én inkább azokat a számokat szeretem, amire lehet táncolni. Hisz bármilyen hihetetlen, igenis szeretek táncolni, annak ellenére, hogy nem tudok.
Gondolatmenetemet ismét a telefonom pittyegése zavarta meg, így újra kezembe vettem a fehér iPhone-mat, és megnéztem, ki írt nekem. Ismét csak a Facebook szót írta ki, így laptopomra pillantottam. Jaymi írt.
Jaymi : Mi van, megint eltűntél? Azért nem ilyen hosszú ez a szám :DD
Sam : Nem, nem. Itt vagyok, csak elgondolkodtam :) Megint :D
Jaymi : Te tudod:D Most viszont ne haragudj, de mennem kell, gyors töltök egy cigit, aztán indulhat a buli :D Na, szia, Sam :)
Sam : Szia Jaymi, jó bulizást! Aztán mesélj :)
Ó, igen, talán nem említettem, de Jaymi cigizik is. Még két éve kezdte, mikor az apja elhagyta őket. Nem tudta mivel levezetni a feszültséget, így ennek a legjobb módja az lett, hogy elkezdett cigizni. Anyja persze nem támogatta, de Jaymi nem az a fajta lány, aki hallgat bárkire is. Gyorsan kijelentkeztem én is, majd helyemről felpattanva indultam le a konyhába.
- Szia, anya - pattantan oda anyám mellé, arcára egy puszit nyomtam.
- Mitől ez a jó kedv? - nézett rám mosolyogva, majd a polcról leemelt 4 tányért.
Vállat vontam, majd kivettem a kezéből a tányérokat és megterítettem. Ahogy kész voltam, anya már tálalta is a vacsorát, ami ez esetben a kedvencem volt. Azonnal asztalhoz ültem, de abban a pillanatban, hogy leültem, anya megkért, hogy szóljak a többi családtagomnak is, hogy jöjjenek vacsorázni.
- Rendben, szólok nekik - mondtam mosolyogva, majd felálltam eddigi helyemről.
Gyorsan kisétáltam a konyhából, de amit láttam, teljesen lesokkolt. 

Hello Again :)

Tehát, nem sok dolgot tudhattatok a blogról. Igazából ez azért van, mert én sem igazán tudtam, hogyan legyenek a részek, mikor nyisson meg hivatalosan a blog. Most viszont, mindent átgondolva, és 10 részt megírva, végül minden meglett, amit eddig nem tudtam.

A részek hétvégenként fognak érkezni, ha minden igaz, akkor vagy szombaton, vagy vasárnap, ahogy időm engedi. Lesz olyan hét, hogy nem lesz rész, ez attól függ, hogyan tudok géphez kerülni.. De akkor a fontosabb információk : 

Blog hivatalos nyitása : 2014.02.22 Szombat.
(Ha minden jól megy.)

A blog hivatalos zárása még titok számomra is, illetve a részek száma is. Nem tudom, mennyi lesz, szerintem ihlettől függ. Illetve attól is függ majd, hogy hányan olvastok majd, tehát tőletek is függ. 

Prológus várható felkerülése : 2014.02.21 Péntek

(Ha minden jól megy.)