Jasmine Wright
.jpg)
Mikor felébredtem, iszonyatos fejfájást éreztem. Minden mozdulatomnál belém hasított a fájdalom, ezzel elérve azt, hogy a tegnap estére vissza tudjak emlékezni. Akaratom ellenére. Mikor becsuktam a szememet, megjelent egy kép, amint egy fiú engem csókol, de nem tudtam megmondani, hogy ki. Aztán még egy, amint a bárpultnál ülök és Emilie-vel beszélgetek. Nem voltunk idegesek, annak ellenére, hogy pontosan emlékszem, Drew miatta szakított velem. Amint erre gondoltam, kiugrottam az ágyból, azonban ez utólag nem tűnt olyan jó ötletnek. A hirtelen fájdalomtól visszaültem az ágyra, majd az ágyam melletti asztalról elvettem a gyógyszert és a vizet. A gyógyszert a nyelvemre helyeztem, majd beleittam a vízbe. Fejemet hátrahajtva nyeltem le a pirulát, majd felkeltem az ágyamról. Lassan a szekrényemhez sétáltam, majd pár ruhát a kezembe vettem. Egy fekete top, egy sötétkék nadrág és egy hosszú ujjú farmering. A fürdőbe sietek, majd ott levetettem magamról a pizsamámat. A zuhanyt megnyitottam, majd beálltam a meleg víz alá. Pár percig áztattam magam, majd tusfürdőmet a kezembe vettem. Egy keveset a kezembe nyomtam belőle, majd testem minden porcikáját bekentem vele. Lemostam magamról a habot, majd elzártam a vizet. Kezembe vettem a törölközőmet, majd alaposan megtöröltem magam. Gyorsan felöltöztem, majd igazgatni kezdtem magamon a ruháimat. A farmering ujját feltűrtem, majd kigomboltam, így láthatóvá téve fekete topomat, illetve nyakam alatti tetoválásomat. A tükör elé állva vettem elő sminkes táskámat, majd lassan sminkelni kezdtem magamat. Mikor már majdnem készen voltam, húztam egy tusvonalat, majd egy kis szempillaspirált is használtam. A szobámba siettem, majd a szekrényem előtt megálltam. Megkerestem a táskámat, illetve egy szegecses dorkót, amit azonnal fel is vettem. A fürdőbe siettem, hajamat kivasaltam, azonban alját begöndörítettem. Kezemre felcsatoltam kedvenc karkötőmet, majd nyakamba akasztottam egy szívecskés nyakláncot. Mikor késznek nyilvánítottam magam, táskámba beszórtam a fontosabb dolgaimat. Telefon, kulcs, pénztárca, cigi, igazolványok. Mikor tényleg készen voltam, lefutottam a konyhába, ahol anyát találtam. Éppen palacsintát sütött, így csak arcára nyomtam egy puszit, majd leültem az étkezőben lévő székek egyikére. Fülhallgatómat bedugtam a telefonomba, és elkezdtem zenét hallgatni. Először csak nézegettem a zeneszámokat, majd ráböktem a Money On My Mind-ra. Miközben a zene szólt a fülemben, anyát néztem, aki köntösben, összefogott hajjal palacsintát sütött. Fáradtnak tűnt, de ki ne lenne fáradt, ha reggel fél 9-től este fél 9-ig dolgoznia kell?! Mikor elém tette a tányért, felnéztem, szemei csillogtak, arcán egy fáradt mosoly terült szét. Velem szemben foglalt helyet, majd lassan enni kezdett. Én is nekiláttam, majd egészen addig, amíg el nem fogyott a tányéromról az étel, csendben voltam, néztem magam elé. Mikor az utolsó falatot is lenyeltem, anyára pillantottam, aki fáradtan nézett vissza rám.
- Kicsim, szeretnék beszélni veled egy nagyon fontos dologról - mondta végül pár perc csend után.
- Rendben, miről lenne szó? - néztem rá komolyan.
Már éppen elkezdte volna, amikor az órára pillantottam, és kikerekedtek a szemeim.
- Ne haragudj anya, de el fogok késni, este megbeszéljük - nyomtam egy puszit az arcára, majd kiviharzottam a konyhából. Táskámat felkaptam a földről, majd kisiettem a házból. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd gyors léptekkel indultam a buszmegálló felé. Sétálás közben kihalásztam a táskámból a cigimet, illetve a telefonomat, benne a fülhallgatómmal. Fülembe dugtam a fülhallgatót, telefonomban elindítottam egy zenét. Miközben eltettem a telefonomat a zsebembe, előkotortam az öngyújtómat is, és rágyújtottam. Ahogyan befordultam a sarkon, már láttam, hogy a busz zárja az ajtaját, így meg sem próbáltam elérni. Lassítottam lépteimet, majd telefonomon megnéztem az időt. Háromnegyed nyolc. Esélyem sincs késés nélkül beérni. A busz csak negyed óra múlva jön, és 10 percet kellene utaznom, így mindenképp kések. Az iskola azonban 20 percre van a buszmegállótól, ha sietek. Így aztán sétálni kezdtem az iskola felé. Pillanatok alatt elszívtam a cigimet, így a csikket a földre dobtam. Rátapostam, majd mikor meggyőződtem róla, hogy már nem ég, felvettem a földről és a kukába dobtam. Mellettem egy srác száguldott el gördeszkával, de amint kidobtam a csikket, azt vettem észre, hogy megállt. Deszkáját a kezébe vette, majd engem nézett.
- Mi ilyen érdekes rajtam? - kérdeztem flegmán.
- Semmi, csak még nem láttam senkit, aki a kukába dobta volna a cigicsikket - mondta mosolyogva, én pedig megvontam a vállam.
- Ennyi? Akkor mehetsz is tovább - intettem 'bájosan'.
- Vagy be is mutatkozhatnánk egymásnak - mosolygott, én pedig megráztam a fejemet.
- Kihagyom, így is elkések a suliból - pillantottam a telefonomra. 7:50.
Elindultam tovább, azonban a srác végig mellettem sétált. Szerencsétlenségemre ugyanarra vezetett utunk. Ez akkor derült ki, amikor mindketten pontosan 8:07-kor megálltunk az iskola előtt.
- Te is ide jársz suliba? Még sosem láttalak - nézett rám.
Táskámban kezdtem kutakodni, majd mikor megtaláltam a cigis dobozomat, kihúztam belőle egy szálat. A dobozt a srác felé tartottam, aki csak megrázta a fejét, majd az órájára nézett.
- Menj nyugodtan, ne késs el miattam - mosolyogtam, miközben egy mélyet szívtam a káros nikotinból.
- Nap közbe találkozunk - mosolygott, majd elindult befelé.
- Hé! - kiabáltam utána, mire megfordult - Jasmine vagyok. Jasmine Wright.
- David. David Hartler - mosolygott, majd besietett.
Percekig csak álltam mosolyogva, majd gyorsan még egyet szívtam a cigimből. A füstöt lassan fújtam ki, majd elnyomtam a cigim, a csikkel pedig eljátszottam azt, amit út közbe. Az iskola ajtaját kinyitottam, majd mikor beléptem, becsuktam magam után. Mosolyogva köszöntem a portásnak, aki csak egyet biccentett. Az osztályom felé igyekeztem, majd mikor megérkeztem, vettem egy nagy levegőt. Mikor kifújtam, kopogtam, majd lassan benyitottam. Mikor az osztályterembe léptem, az igazgatóval találtam szembe magamat.
- Elnézést a késésért - mondtam gyorsan a tanárnőnek, majd a helyemre is indultam volna, ha nem állít meg.
- Jasmine. Megint késtél. Ez már a második ezen a héten.. És bűzlesz a cigitől - mondta rezzenéstelen arckifejezéssel, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.
Nem is zavart volna, ha ezt csak az osztály előtt mondja, hiszen a tanárnő mindenkiről tudja, hogy cigizik-e, vagy sem, vagy mi a titkos helyük, ahol az igazgató nem látja őket. De így, hogy az igazgató is jelen volt, nem voltam feldobva. Az igazgató csak idegesen nézett rám, majd szólásra nyitotta a száját.
- Jaymi, kérlek, gyere velem - mondta, nekem pedig azt hiszem, egy pillanatra leállt a szívem.
Nem tudtam, miért kell az igazgatóval mennem, de nem ellenkezhettem, megfordultam és utána mentem. Hallottam még, ahogyan a többiek 'Húú' hangot hallatnak, és azt is, ahogyan a tanárnő próbálja csitítani őket. De nem sikerült nekik. Még gyorsan visszanéztem, és benéztem a terembe. Mindenki nevetett, én pedig robbantam.
- Maradjatok már csendbe! - kiabáltam be, mire mindenki rám nézett, és bólintott.
- Köszönöm Jaymi - hálálkodott a tanárnő.
- Semmiség Mrs.James - vontam vállat mosolyogva.
Az igazgató után sietett, aki már a folyosó végén várt engem, az igazgatói ajtó előtt.
- Elnézést kérek, le kellett csitítanom az osztálytársaim - mondtam gyorsan, mire az igazgató csak mosolyogva bólintott.
Mindketten beléptünk a kis szobába, majd az igazgató helyet foglalt. Én csak az ajtóban álldogáltam, abban reménykedve, hogy semmi komolyról nincs szó. Azonban erről szó sem volt. A héten másodszorra késtem el. Többször is elkéstem volna, de mivel csak kedd volt, így csak tegnap késhettem. De előző héten is a legtöbb nap késve érkeztem, volt, hogy csak 1-2 percet, azonban volt olyan alkalom is, hogy 7-8 perc késéssel érkeztem órára. Nem tehettem róla, hiszen nekem reggelente sosem érkezik időben a buszom, sokszor előbb érkezik, nem tartva be a menetidejét. Így aztán gyalog kell megtennem az út nagy részét, az azonban fárasztó, így nem tudok olyan gyorsan sétálni. Sétálás közben lazításként egy szál cigit is el kell szívnom, így amíg azt megkeresem a táskámban, illetve amíg a zsebemből kiszedem az öngyújtómat, az is időbe telik. Aztán jön a következő pár pillanat, amíg meggyújtom, majd az öngyújtómat visszateszem a zsebembe, ügyelve rá, hogy nehogy leégessem magamról a nadrágot. Amikor ezzel készen vagyok, akkor pedig a táskám egyik legbelsőbb zsebébe kell eltennem a cigis dobozomat. Utána már nyugodtan elszívhatom, közbe pedig sietni is tudok, de amikor már elszívtam, az eloltással, és a kidobással is elmegy az idő. Egy 4-5 percbe biztos beletelik az egész. Én én az út alatt ma két szálat szívtam el, ami olyan 8-10 perc. Tehát, ha nem szívom el a két szálamat, talán pontosan érkezek, és talán nem kellett volna az igazgatói irodában állnom.
- Ülj le, kérlek - mutatott az igazgató az asztala előtt álló két szék egyikére.
- Inkább állnék.. Sokáig fog tartani?
- Jasmine, tudod, hogyan zajlik le ez - vette fel komoly hangnemét - Be kell hívnom a szüleidet, és négyesben fogjuk megbeszélni, hogyan tovább, milyen fokozatot kapsz ezért.
- Mindkettő szülőmet, vagy csak édesanyámat? - kérdeztem illedelmesen, hisz tudtam, mi lesz, ha mindkettő szülőm jelen lesz, egy szobában.
- Mindkettő szülődet, sajnálom - mondta kedvesen, én pedig lehajtottam a fejemet - Tudom, hogy édesapáddal nem a legjobb a kapcsolatod, és ezt tiszteletben tartom, de sajnos hogy az ilyen dolgokat meg tudjuk beszélni, mindkét szülődnek jelen kell lennie.
- Értem, természetesen - bólintottam - Akkor talán mégis leülök.
Az igazgató csak mosolyogva bólintott, majd tárcsázni kezdett. Először anyát hívta, majd apám számát kezdte tárcsázni. Sajnos mindketten felvették, és azt mondták, maximum tíz perc és itt lesznek. Közben az igazgató behozatott egy széket, pedig én mondtam neki, hogy amint megérkeznek a szüleim, én átadom a helyemet nekik. Ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy biztonság kedvéért legyen bent még egy szék, hátha szükség lesz rá. Ezt nem tudtam mire vélni, így csak egy bólintással nyugtáztam kijelentését. Az ajtón halk kopogás hallatszott, majd nyílt az ajtó. Azonban meglepetésemre nem a szüleim, hanem egy teljesen más személy lépett be.
- Kicsim, szeretnék beszélni veled egy nagyon fontos dologról - mondta végül pár perc csend után.
- Rendben, miről lenne szó? - néztem rá komolyan.
Már éppen elkezdte volna, amikor az órára pillantottam, és kikerekedtek a szemeim.
- Ne haragudj anya, de el fogok késni, este megbeszéljük - nyomtam egy puszit az arcára, majd kiviharzottam a konyhából. Táskámat felkaptam a földről, majd kisiettem a házból. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd gyors léptekkel indultam a buszmegálló felé. Sétálás közben kihalásztam a táskámból a cigimet, illetve a telefonomat, benne a fülhallgatómmal. Fülembe dugtam a fülhallgatót, telefonomban elindítottam egy zenét. Miközben eltettem a telefonomat a zsebembe, előkotortam az öngyújtómat is, és rágyújtottam. Ahogyan befordultam a sarkon, már láttam, hogy a busz zárja az ajtaját, így meg sem próbáltam elérni. Lassítottam lépteimet, majd telefonomon megnéztem az időt. Háromnegyed nyolc. Esélyem sincs késés nélkül beérni. A busz csak negyed óra múlva jön, és 10 percet kellene utaznom, így mindenképp kések. Az iskola azonban 20 percre van a buszmegállótól, ha sietek. Így aztán sétálni kezdtem az iskola felé. Pillanatok alatt elszívtam a cigimet, így a csikket a földre dobtam. Rátapostam, majd mikor meggyőződtem róla, hogy már nem ég, felvettem a földről és a kukába dobtam. Mellettem egy srác száguldott el gördeszkával, de amint kidobtam a csikket, azt vettem észre, hogy megállt. Deszkáját a kezébe vette, majd engem nézett.
- Mi ilyen érdekes rajtam? - kérdeztem flegmán.
- Semmi, csak még nem láttam senkit, aki a kukába dobta volna a cigicsikket - mondta mosolyogva, én pedig megvontam a vállam.
- Ennyi? Akkor mehetsz is tovább - intettem 'bájosan'.
- Vagy be is mutatkozhatnánk egymásnak - mosolygott, én pedig megráztam a fejemet.
Elindultam tovább, azonban a srác végig mellettem sétált. Szerencsétlenségemre ugyanarra vezetett utunk. Ez akkor derült ki, amikor mindketten pontosan 8:07-kor megálltunk az iskola előtt.
- Te is ide jársz suliba? Még sosem láttalak - nézett rám.
Táskámban kezdtem kutakodni, majd mikor megtaláltam a cigis dobozomat, kihúztam belőle egy szálat. A dobozt a srác felé tartottam, aki csak megrázta a fejét, majd az órájára nézett.
- Menj nyugodtan, ne késs el miattam - mosolyogtam, miközben egy mélyet szívtam a káros nikotinból.
- Nap közbe találkozunk - mosolygott, majd elindult befelé.
- Hé! - kiabáltam utána, mire megfordult - Jasmine vagyok. Jasmine Wright.
- David. David Hartler - mosolygott, majd besietett.
Percekig csak álltam mosolyogva, majd gyorsan még egyet szívtam a cigimből. A füstöt lassan fújtam ki, majd elnyomtam a cigim, a csikkel pedig eljátszottam azt, amit út közbe. Az iskola ajtaját kinyitottam, majd mikor beléptem, becsuktam magam után. Mosolyogva köszöntem a portásnak, aki csak egyet biccentett. Az osztályom felé igyekeztem, majd mikor megérkeztem, vettem egy nagy levegőt. Mikor kifújtam, kopogtam, majd lassan benyitottam. Mikor az osztályterembe léptem, az igazgatóval találtam szembe magamat.
- Elnézést a késésért - mondtam gyorsan a tanárnőnek, majd a helyemre is indultam volna, ha nem állít meg.
- Jasmine. Megint késtél. Ez már a második ezen a héten.. És bűzlesz a cigitől - mondta rezzenéstelen arckifejezéssel, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.
Nem is zavart volna, ha ezt csak az osztály előtt mondja, hiszen a tanárnő mindenkiről tudja, hogy cigizik-e, vagy sem, vagy mi a titkos helyük, ahol az igazgató nem látja őket. De így, hogy az igazgató is jelen volt, nem voltam feldobva. Az igazgató csak idegesen nézett rám, majd szólásra nyitotta a száját.
- Jaymi, kérlek, gyere velem - mondta, nekem pedig azt hiszem, egy pillanatra leállt a szívem.
Nem tudtam, miért kell az igazgatóval mennem, de nem ellenkezhettem, megfordultam és utána mentem. Hallottam még, ahogyan a többiek 'Húú' hangot hallatnak, és azt is, ahogyan a tanárnő próbálja csitítani őket. De nem sikerült nekik. Még gyorsan visszanéztem, és benéztem a terembe. Mindenki nevetett, én pedig robbantam.
- Maradjatok már csendbe! - kiabáltam be, mire mindenki rám nézett, és bólintott.
- Köszönöm Jaymi - hálálkodott a tanárnő.
- Semmiség Mrs.James - vontam vállat mosolyogva.
Az igazgató után sietett, aki már a folyosó végén várt engem, az igazgatói ajtó előtt.
- Elnézést kérek, le kellett csitítanom az osztálytársaim - mondtam gyorsan, mire az igazgató csak mosolyogva bólintott.
Mindketten beléptünk a kis szobába, majd az igazgató helyet foglalt. Én csak az ajtóban álldogáltam, abban reménykedve, hogy semmi komolyról nincs szó. Azonban erről szó sem volt. A héten másodszorra késtem el. Többször is elkéstem volna, de mivel csak kedd volt, így csak tegnap késhettem. De előző héten is a legtöbb nap késve érkeztem, volt, hogy csak 1-2 percet, azonban volt olyan alkalom is, hogy 7-8 perc késéssel érkeztem órára. Nem tehettem róla, hiszen nekem reggelente sosem érkezik időben a buszom, sokszor előbb érkezik, nem tartva be a menetidejét. Így aztán gyalog kell megtennem az út nagy részét, az azonban fárasztó, így nem tudok olyan gyorsan sétálni. Sétálás közben lazításként egy szál cigit is el kell szívnom, így amíg azt megkeresem a táskámban, illetve amíg a zsebemből kiszedem az öngyújtómat, az is időbe telik. Aztán jön a következő pár pillanat, amíg meggyújtom, majd az öngyújtómat visszateszem a zsebembe, ügyelve rá, hogy nehogy leégessem magamról a nadrágot. Amikor ezzel készen vagyok, akkor pedig a táskám egyik legbelsőbb zsebébe kell eltennem a cigis dobozomat. Utána már nyugodtan elszívhatom, közbe pedig sietni is tudok, de amikor már elszívtam, az eloltással, és a kidobással is elmegy az idő. Egy 4-5 percbe biztos beletelik az egész. Én én az út alatt ma két szálat szívtam el, ami olyan 8-10 perc. Tehát, ha nem szívom el a két szálamat, talán pontosan érkezek, és talán nem kellett volna az igazgatói irodában állnom.
- Ülj le, kérlek - mutatott az igazgató az asztala előtt álló két szék egyikére.
- Inkább állnék.. Sokáig fog tartani?
- Jasmine, tudod, hogyan zajlik le ez - vette fel komoly hangnemét - Be kell hívnom a szüleidet, és négyesben fogjuk megbeszélni, hogyan tovább, milyen fokozatot kapsz ezért.
- Mindkettő szülőmet, vagy csak édesanyámat? - kérdeztem illedelmesen, hisz tudtam, mi lesz, ha mindkettő szülőm jelen lesz, egy szobában.
- Mindkettő szülődet, sajnálom - mondta kedvesen, én pedig lehajtottam a fejemet - Tudom, hogy édesapáddal nem a legjobb a kapcsolatod, és ezt tiszteletben tartom, de sajnos hogy az ilyen dolgokat meg tudjuk beszélni, mindkét szülődnek jelen kell lennie.
- Értem, természetesen - bólintottam - Akkor talán mégis leülök.
Az igazgató csak mosolyogva bólintott, majd tárcsázni kezdett. Először anyát hívta, majd apám számát kezdte tárcsázni. Sajnos mindketten felvették, és azt mondták, maximum tíz perc és itt lesznek. Közben az igazgató behozatott egy széket, pedig én mondtam neki, hogy amint megérkeznek a szüleim, én átadom a helyemet nekik. Ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy biztonság kedvéért legyen bent még egy szék, hátha szükség lesz rá. Ezt nem tudtam mire vélni, így csak egy bólintással nyugtáztam kijelentését. Az ajtón halk kopogás hallatszott, majd nyílt az ajtó. Azonban meglepetésemre nem a szüleim, hanem egy teljesen más személy lépett be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése